KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pingvinek vándorlása 2.

Benke Attila

L'empereur – francia, 2016. Írta és rendezte: Luc Jacquet. Operatőr: Luc Jaquet, Jérôme Bouvier, Laruent Chalet, Jérôme Maison, Yanick Gentil. Zene: Cyrille Aufort. Narrátor: Lambert Wilson. Gyártó: Bonne Pioche. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. 82 perc.

 

A moziba szánt természetfilmeknél mindig adott a kínos kérdés: miért éri meg a nézőnek felkelni plazmatévéje elől, hogy jegyet váltson például a nemrég bemutatott Terrence Malick-szemfényvesztésre, Az Univerzum történetére, melyre amúgy köröket ver a BBC 4K-felbontásban élvezhető tévésorozata, a Bolygónk, a Föld 2 a veterán David Attenborough-val.

Hogy a Déli-sarkkutató Luc Jacquet filmje, a Pingvinek vándorlása 2 megéri-e a pénzét? Annyi bizonyos, hogy a 2005-ös Oscar-díjjal jutalmazott első rész meglepő módon sikeresen teljesített a pénztáraknál, és az Akadémia elismerését is elnyerte mögöttes tartalma miatt, mivel a címszereplő antarktiszi pingvinközösség felfogható volt az emberi társadalom modelljeként.

A Pingvinek vándorlása 2-ben az Antarktisz hósivataga lenyűgöző, miként a jégpáncél alatti tengeri élővilág újfent gyönyörű, és ismét magunkra ismerhetünk a pingvinek kommunájában. Ezek a furcsamód antropomorf, vízben és szárazföldön egyaránt helytálló élőlények meghökkentően intelligens és szervezett közösségben élnek. Egymást melegítik, beavatási rituáléik és emberi hibáik vannak. A legjellemzőbb kapcsolat köztünk és a felcseperedő fiókák között, hogy bár a pingvinek tollpelyhét kifejlett kültakaró váltja fel, s az ifjaknak már be kellene ugrania a jeges mélyvízbe halat fogni – ám mivel a felnőttek épp a praktikus dolgokra nem tanították meg őket, a riadt ifjúság csak tehetetlenül pislog a parton. Pont úgy, mint a mai huszon-harmincéves generáció tagjai vágtató infotársadalmunk káoszában, a pályakezdés szakadéka szélén. Luc Jaquet ezenkívül sajnos nem tud többet hozzátenni a tíz évvel ezelőtti első részhez, ismeretet nem terjeszt, csupán ismétel: műve kizárólag keményvonalas pingvinrajongóknak ajánlott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13200