KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gothika

Varró Attila

 

A Freedom Fries Amerikájában kivételesen nagy szó, hogy a megvetett franciák évek óta először nemcsak aljas gonosztevők szerepkörében bukkannak fel Hollywood táján (Bad Boys 2; Mátrix 2; Vágd pofán a franciát!), de filmrendezőként is esélyt kaphatnak: a Dobermanos Kounen egy western-képregény adaptációjával bizonyíthat (Blueberry), míg Mathieu Kassovitz egy éjsötét thriller megvalósításának lehetőségét nyerte el a Dark Castle ötlet-tomboláján. Az egyéjszakás kalandjairól ismert horror-stúdió (Ház a Kísértet-hegyen; 13 kísértet) olcsó klasszikusok olcsó újrafeldolgozása helyett ezúttal merészet gondolt, és a francia direktor mellé költségesebb sztárokba (Halle Berry, Penelope Cruz), sőt önálló történetbe is invesztált némi tőkét. Lélekgyógyász hősnőnk egy eldugott elmegyógyintézetben kezeli női elítéltjeit, mígnem egy viharos napon az ismerős cellák egyikében ébred, jókora amnéziával. A vád az intézet vezetőjének (egyben szeretett férjének) baltás lemészárlása, feladata pedig az alaphelyzettől elvárt: bizonyítani ártatlanságát a valódi felelős felderítésével.

Ínséges időnkben, mikor már a kaliforniai Disneyland elvarázsolt kastélyából is kísértetfilm készül (Elvarázsolt kastély), igazán érdemes megbecsülni az eredeti forgatókönyveket, főként az agyonhasznált rémzsánerekben. Sebastian Gutierrez (Az áruló csókja) író-rendező története sajnos még így is csalódás, főként mivel a bővérű műfajorgia egyik résztvevőjének igényeit sem képes kielégíteni. Hiába a Bíbor folyókból ismerős intenzíven nyomasztó, klausztrofób képi világ és a főszereplőnő riadt őzike-tekintete, ha a cselekmény esetlenül váltogat a természetfeletti horror, pszichothriller, börtöndráma és snuff-videós sorozatgyilkos-film kötelező kliséi között, miközben mégis végig kiszámítható marad. A túlzás és a valószínűtlen mindig is intim viszonyban volt a B-szériás rémisztgetéssel, a Gothikából azonban épp a legfontosabb hiányzik: az öncélú sokk-kezeléseket felszabadító erejű terápiává változtató koherens filmélmény.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1894