KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyomás!

Vidovszky György

 

Go! A filmben szereplő amerikai fiatalok életében fontos pillanatokban hangzik el ez a szó felszólító módban. Legtöbbször, ha menekülniük kell – mert menekülniük kell. Életük nem más, mint végtelen sodródás az ellenük szegült világ szeszélye miatt. Ha valaki azt hinné, társadalmi drámáról van szó, téved: Doug Liman filmje ennél jóval könnyedebb. A dramaturgiai szerkezetnek kiszolgáltatott szereplők úgy keverednek el és össze, mint egy végtelenül kiismerhetetlen világ esendően bűnös figurái. Sok millió társukhoz hasonlóan ugyanazok a dolgok mozgatják őket is: pénzszerzés, szex, „repülés”, buli – mindaz, ami tiltott vagy nehezen elérhető.

Egy hiteles társadalomlélektani elemzés esetén jogos a kérdés: milyen alternatívát nyújt? Semmi jót! A film nem jut el sehová, csak állapotot, életformát, korképet mutat be, de szerencsére sok egyéb amerikai filmmel ellentétben már nem is kelti azt az illúziót, hogy a művészet eszközeivel könnyű (és legtöbbször hamis) kiutat lehet mutatni.

Go! A szentesték meghittségét egyáltalán nem idéző három karácsonyi történet (Ronna, Simon, Adam és Zack) szellemesen összeérő szála, a „tarantinós” szerkezet (lásd: Ponyvaregény eleje és vége), hangütés (váratlan, abszurd emberi megnyilvánulások) és lendület az amerikai (rém)álom drogos, kissé aberrált, mégis rendkívül szeretetreméltó változatát hozza össze. Ronna 18 évesen kábítószer-kereskedésbe keveredik, Simon Las Vegasban csap egy görbe estét (kajálás, lányok, lövöldözés), Adam és Zack, a két szappanopera-színész egy kopó „rendezésében”, rejtett mikrofonokkal éppen Ronna lefülelésére készül – korántsem önszántából. Ennél már csak egy rosszabb jöhet: akció után a rendőrnél és feleségénél kell elkölteniük a karácsonyi vacsorát. Mi juthatna más eszükbe? Go!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2814