KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Férfibecsület

Harmat György

 

„Láttál már féllábú afroamerikai búvárt? Én igen. Ne tudd meg, milyen.” Aligha jutott volna eszembe summázatként e gyarló szellemeskedés, csak kicsit lenne eredetibb munka a Férfibecsület, picit specifikusabb, ha legalább parányi jeleit mutatná az alkotói fantáziának.

Ízlés és vérmérséklet kérdése, ki mikor lesz torkig Hollywood mérhetetlen szellemi tunyaságával. (Én most, nem először.) Azzal, hogy ott, nekik mindegy miféle egyéniséget visznek vászonra. Ugyanaz a szerkesztésmód, a figura skiccelés, a plánozás és az üzenet, függetlenül attól, hogy a cselekmény során olasz prolifiú verekszi-e fel magát bokszolókirállyá, zsidó kóristalány Broadway-sztárrá vagy (mint jelen esetben) egy fekete földműves fia elit mentőbúvárrá. A kiemelkedés vágyától hajtott, sanyarú sors edzette jellem elé nem vethet az élet olyan akadályt, melyen az által ne hágna. Carl Breshear – megküzdve az 1950-es évek rasszista közegével – első és egyedüli feketeként végzi el a búvártiszti iskolát, lesz korosztálya legjobbja, s amikor egy baleset következményeként térdből levágják az egyik lábát, műlábbal is visszamegy életmentő búvárnak.

Az akarat diadalát illusztráló amerikai filmek általában megtörtént eseteken alapulnak. Ez is. A Férfibecsületbe azonban Carl megszemélyesítője, a kiváló Cuba Gooding Jr. és a színészóriás Robert De Niro sem képes életet lehelni. (Utóbbi a kiképzőtisztet alakítja, aki „niggergyűlölőből” Carl szövetségesévé nemesül.) Marad tehát ezredszer is: a férfiasság, az önérzet, a küzdőszellem iskolája, azaz a fárasztó, lélektelen, minden egyediségétől megfosztott tanmese.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3284