KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Áldott a gyermek

Hungler Tímea

 

Történik napjaink New York-jában, hogy a még mindig gyönyörű Kim Basinger életébe a család fekete báránya, a narkomán húg újból betoppan, a viszontlátás örömére hóna alatt egy újszülött csecsemővel. A lányka a nagynéni vigyázó szemeinek kereszttüzében cseperedik; fura típus kissé: tányérokat pörget puszta akaraterejével, éjszakákon át falba veri a fejét – az orvosi diagnózis sem késik soká: autista a gyermek.

Aki attól tart, újabb Rain(wo)mannel szaporodott a filmgyártás, ne essen kétségbe: a mozi abba a misztikus vonulatba illeszkedik, mely az ezredfordulóra prognosztizált világvége-hangulatot transzcendentális tematikájú filmekkel igyekezett megragadni – arra azért vigyázva, hogy a klasszikus hollywoodi sémán túl ne lépjen: a filmek középpontjában a Jó és a Rossz, a Messiás és a Sátán évezredek óta zajló meccse áll (Stigmata, End of Days, Pokoli szolgálat, A kilencedik kapu).

A néző tökéletes teológiai tudatlanságát feltételezve a bibliai párhuzamokat egy arámi nyelven kiválóan beszélő és a keresztény ikonográfiában jártas főfelügyelő magyarázza el: a kislány, Cody érkezését a betlehemi csillag felbukkanása előre jelezte, születését rejtélyes manhattani halálesetek, az aprószentek lemészárlása árnyékolta be, kézrátétellel gyógyít betegeket, halott galambokat támaszt fel, nincs mese: itt a Messiás.

A dolgot nem csupán ő, hanem a Sátán földi helytartója, az Új Hajnal vallási szekta vezére is hasonlóan gondolja, aki Codyt elrabolva megpróbál elkötelezett Antikrisztust, helyesebben Antikrisztát faragni a lánykából – a tét pedig nem kisebb, mint az emberiség üdvössége. Persze, hogy a nézőé eltörpül ekkora kihívás mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3448