KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A három amigo

Torma Tamás

 

Képzeljük el, hogy három kiérdemesült hollywoodi némafilmszínész, három operettcowboy westernfilmjei valódi helyszínére, Mexikóba pottyan, ahol szereplés helyett igazi banditákkal kell leszámolniuk. Micsoda alkalom, hogy fatális félreértésekből kerekedjen helyzetkomikum, duzzadjon vígjátéki alaphelyzet!

John Landis bevetett minden tőle telhetőt, hogy kiaknázza a lehetőséget, filmje mégis felemás maradt. A glaszékesztyű nem passzolt a félretaposott sarkú cowboy-csizmához, pedig a kísérlet – mármint a westernnek és égi másának vegyítése – nem számít eleve reménytelennek.

A história kecsegtetően indul: parázs kocsmai jelenetek között egy templomba téved a kamera, ahol oltár helyett filmvászonra tapadnak a tekintetek, pap helyett pedig a három amigó celebrálja a misét. Hamar kiderül azonban, hogy egyetlen ötletre nem lehet ráépíteni ezt a filmet, túlságosan könnyen kitalálható a folytatás, és így érdektelenné válik a tévedések vígjátéka. Landis persze kiváló mesterember, különben nem alkalmazott volna annyi gagmant, hogy a filmet bemondások segítsék át az ingatag pontokon. Egyetlen esély nem marad kihasználatlanul; a Columbia és a Paramount öreg rókái elégedettek lehetnek az „egy snitt – egy poén” klasszikus szabályának használatával – szinte hallani véljük, ahogy alávágva röhög a kulisszaközönség. A három amigót végül is maga alá gyűrte Hollywood szelleme. A paródia elszomorítóbb lett annál, mint amit parodizál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/07 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4993