KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Asterix és Kleopátra

Nagy Zsolt

Maga a történet igencsak soványka és erőltetett, ez a rajzfilm leginkább egy Egyiptomba meghirdetett gasztronómiai társas kirándulás reklámfüzetére emlékeztet. Ahogy Caesar és Kleopátra „alakja”, úgy a nílusi birodalom háttérdíszlete is a legrosszabb sztereotípiák, semmitmondó klisék alapján rajzolódik ki. És a film mégis élvezhető: mert Uderzo karakteres képi világot teremtett, amely hatalmába keríti a nézőt. Uderzo és a nemrég elhunyt szövegíró, Goscinny profik: mindig van egy-két új ötletük, amivel frissen tartható a negyedszázada fellelt Asterix-világ, és mindig vigyáznak rá, hogy több ne is legyen, nehogy a túlzott eredetiség kockáztassa az üzletmenetet. A metódus bevált. Az Asterix-sorozat tehát (nálunk is!) folytatódik. Mindenki elégedett.

A forgalmazó, mert a két évtizede készült filmek aligha kerülhettek borsos összegbe, a moziban ülő gyerekek, mert végtére is élvezhető rajzfilmeket láthatnak. Mégis félő, hogy úgy járunk majd ezzel a gall mesefolyammal, mint a rágógumival; minél tovább rágjuk, annál ízetlenebb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5219