KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az első lovashadsereg

Gáti Péter

 

Szemjon Mihajlovics Bugyonnij már életében legendás alakja a főszereplője ennek a monumentális történelmi filmtablónak. Az az ember, aki a cári hadsereg tisztjéből lett a vörös lovasalakulatok megszervezője, az Első Lovashadsereg parancsnoka, és akinek óriási szerepe volt mind a fehérgárdisták, mind a lengyel intervenciós seregek felett aratott győzelemben. A nagylélegzetű történelmi filmalkotások hagyományos modorát és művészi eszközeit felhasználó mű a polgárháború éveiben játszódik, a Gyenyikin vezette, túlerőben levő fehérek elleni döntő ütközettel, és az azt megelőző nap krónikájával a középpontban. Lassú, méltóságteljes stílusban megkomponált körképet láthatunk Bugyonnij seregének egy napjáról, egy-egy epizódot, melyek segítségével a rendező megpróbálja megszüntetni a három lépés távolságot választott hősei és a mai néző között. Tanulságos ebből a szempontból Bugyonnij filmbeli alakját szemügyre venni. A rendező elképzelése szerint a parancsnok személyének jelentőségét nem legendakeltő tulajdonságainak kiemelésével, tehát például harci bátorsága illusztrálásával lehet hitelessé tenni, ezért elsősorban Bugyonnij szavaira, gesztusaira, rokonszenves emberi megnyilvánulásaira koncentrál a film. A mozaikokból álló életképek válnak hangsúlyossá, és a mellékszereplők volnának hivatottak életre kelteni a Történelmet. A figurák azonban – és ez alól Bugyonnij alakja sem kivétel – súlyos teherként viselik az utókortól a hősöknek kijáró áhítatos tiszteletet. A film szereplői hétköznapinak szánt megnyilvánulásaikban is sajnos megmaradnak hérosz-szobroknak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5681