KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A férfiak pedig nem sírnak

Loránd Gábor

 

Josef Pinkavát gyermekfilmek avatott mestereként tartják számon. Ez utóbbi művében azonban csak azt sikerül bizonyítania, hogy jó szemmel tud bájos és huncut kölyköket filmszerepre kiválasztani. A történet ugyanis meglehetőségen átlagos. Szőke gyerkőcünk lábát töri szünidőben, meggyógyul, gézengúz cimborájával szép csendesen csintalankodik, előre féltékeny a születendő testvérkére, apjával titkos naplóban vitatja meg az eseményeket, és így tovább, sehol a Nagy Kaland, néha egy-egy kedves bemondás, vagy vigyori gyermekmosoly. Ez minden. Nem a rafinériát, a mindenáron „eredetit” reklamálom természetesen, csak azt a pezsgést, ami „ifjúságian” izgalmassá tenné az eléggé egyhangú látnivalót.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7187