KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A repülés megszállottjai

Béresi Csilla

Méregzöld mezők fölött repülőgép száll, háttérben gyárak komor füstje, közben pedig meg-barnult fotók villannak be. Nagy, sötét madarak a gépek, olykor meg égő újságpapírhoz hasonlóan köröznek az égen. Pereg, pereg a filmen a két barát, Andrej és Igor küzdelmes élete, – s egyben a repülés története, a hőskortól nem kevésbé hősies napjainkig.

A film alig több, mint a történelem és a fizika megfelelő fejezeteinek ügyes, házi feladat ízű megoldása. Pedig a téma nemcsak közhelyeket kínál. Kínálja a repülés tarkovszkiji filozófiáját, vagy épp a filozófia súlyát oldó, mégis meggondolkodtató humort, mint Sengelaja Csodabogarak című művében –, hogy csak a közelmúlt filmművészetéből hozzunk példákat.

A rendező, Hrabovíckij középpontosan komponált képei inkább képzőművészeti, mint filmes érzékenységet sejtetnek. Leggyakrabban lámpák, gyertyalángok, éji ablakok, napsütötte hordók magányos fénye sugárzik rá a derengő, hólatyak-szín, plakátzöld hátterekre. Ehhez a fajta képi invencióhoz talán „jobban illenék” a 20– 30 perces stúdiótanulmány, esetleg a filmvers formája. S akkor talán jobban érdekelne bennünket is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7492