KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A forró nyár árnyai

Sólyom András

 

1947-ben játszódik ez az 1977-ben készült film. Mai szépségű, fiatal nő és férfi a két központi szereplője. Róluk kellene elhinni, hogy tanyán élő parasztok, a háborút követő években. Idilli világukat a mezei, a ház körüli munkák mindennapi feladatai, két gyermekük gondozása tölti ki, míg néhány fegyveres alak rájuk nem tör. Orvost kell szerezniük egy sebesültnek, térképet keríteni a rejtőzködő, Ausztria felé igyekvő banditáknak; és míg a sebesült is lépni tud – talán két hétig – élelmezni őket. A tanyasiak nem kívánják se a városi rendőrség, se más hatóság beavatkozását, a menekülők kotródására várnak.

Hogy közben a megaláztatások sorát, a háborús sakálok zsarnoki szeszélyeit kell eltűrniük, az látszólag nem számít. Nos, számít! A film erről szól. Az idillbe húzódni akarás, a semlegesség utáni vágy, a nem cselekvés, a nem ellenállás – a megaláztatások és az erőszak gyűrűjében – elfogadhatatlan magatartás, bukásra ítélt.

Sajnos, ez az egyáltalán nem közönyt érdemlő gondolatsor – enyhén szólva – csak nehézkesen képes áttörni a film nyelvi közegén. Hiányzik a hiteles atmoszféra, a helyszínek képi szuggesztivitása, az értelmezést segítő ritmus. A vánszorgó jelenetekhez ragasztott, harsogó kísérőzene nem pótolhatja a jelenetek nem létező feszültségét.

A főszereplő, a 30 év körüli férfi és fiatal felesége sem hordozza szavaiban, mozdulataiban azt a háborút, melynek állítólagos árnyékában ez a történet lezajlik. Inkább olyanok, mintha egy mai városból a múlt tanyájára költöző, történelmet-társadalmat kerülni akaró, romantikus ideálok után ábrándozó, elvont humanizmusukra büszkélkedő széplelkek sóhajtozását közvetítenék. Bágyadtságuk, vértelenségük hiteltelensége ellenére is elgondolkodtatóan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8062