KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Huszonkét év után...

Létay Vera

 

Kedves Olvasó!

 

Huszonkét év után új, korszerűbb köntösben jelenik meg a Filmvilág. A régi öltözék ugyancsak szűknek, kopottnak bizonyult már: jó okunk volt restelkedni módosabb laptársaink között. Nem a ruha teszi az embert. Nem a külső teszi a lapot – mondhatja erre az Olvasó, de csak félig-meddig van igaza. Miképpen a nemes irodalom szeretetére nem lehet kedvet ébreszteni lompos, magyartalan mondatokkal, a látás kultúrájára sem lehet nevelni méltatlan, elhanyagolt külsővel. Tartalom és forma szorosan összetartozik, jelen esetben azon gyakorlatias okból is, mivel a havi folyóirattá alakuló új Filmvilág az eddiginél lényegesen bővebb terjedelemben foglalkozhat a filmművészet kérdéseivel. A bővebb terjedelem pedig – szándékunk szerint – a tartalom gazdagodását jelenti majd.

Lapunkkal nem szeretnénk elálmosítani az Olvasót. Meggyőződésünk, hogy a magvas gondolat, az elvi elkötelezettség, a jelenségek elemző megközelítése nem feltétlenül az unalom és a fűrészpor frigyéből születhet csak; az olvasmányosság nem okvetlenül az esztétikai alacsonyabbrendűség bizonyítéka. Hámos György, a Filmvilág alapítója leckét adott ebből valamennyiünknek.

Különféle szakmai csoportérdekektől nem befolyásolt, elvszerűen bíráló, értéktisztelő kritikai orgánum kívánunk lenni, szeretnénk hasznosan közvetíteni a film és a közönség sajnálatosan megromlott viszonyában, különösen az új magyar filmek esetében. Hisszük: nem végleges szakításról, csupán átmeneti elhidegülésről van szó. A békülést szeretnénk siettetni: tolmácsolni, mi az, amit a néző hiányolhat a művekből, s ugyanakkor segíteni abban, hogy mihamarabb értő közönség nevelődjék a magyar film számára. Szívesen adunk teret az olvasói leveleknek, hozzászólásoknak, szociológiai riportoknak, vitáknak is, hogy a magyar filmek és televízióműsorok alkotói visszajelzést kapjanak műveik fogadtatásáról.

Kérjük a Kedves Olvasót, pártfogolja megértéssel és némi türelemmel igyekezetünket.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 01. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8134