KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hósüti

Tosoki Gyula

Snow Cake – kanadai–brit, 2006. Szereplők: Alan Rickman, Sigourney Weaver, Carrie-Ann Moss. Rendező: Marc Evans. Forgalmazó: SPI. 108 perc.

 

Napjainkban nyugaton a szuperemberek által menedzselt bombasztikus megváltásmesék mellett egyre nagyobb piaca van a kisrealista üdvözüléstörténeteknek. Kivált a független(ebb) rendezők kedvelik az ilyen, jórészt kamaraformába öntött filmeket, azzal együtt, hogy köztudottan számos veszélyt (közhelyesség, érzelmesség) rejtenek magukban.

A walesi Marc Evans Hósüti című munkája nagy igénnyel és jó ízléssel készült, a sikerültebb megváltásfilmek közé tartozik. A történet középpontjában Alex (Alan Rickman), a nehéz életű, magányos ötvenes férfi és Linda (Sigourney Weaver), a nála kicsit fiatalabb, autista nő áll, a film kettejük sorsának elegáns egymásra rímeltetésére, illetve – ezzel párhuzamosan – finom ellenpontozására épül. A rendezőt láthatóan az a kérdés foglalkoztatta, hogy az eltemethetetlen fájdalmak és pszichés nyavalyák miként züllesztik reflektálatlanná az embert a környezetével szemben, illetve hogy miként lehetséges kitörni ebből a helyzetből.

Evans csöppet kimódolt szituációra építi filmjét (Alex és Linda gyermekeinek sorsa kísértetiesen hasonló), de ügyesen szövi a szálakat, így az alaphelyzet művi jellege csak a zárlatban lesz egyértelmű, akkor, amikor a néző már azonosult a történettel, és ezért alig zavaró. Ráadásul a figurák valóban életszerűek, csupán a Carrie Ann Moss játszotta magányos Maggie dramaturgiai szerepe értelmezhetetlen sokáig, de idővel az ő helyét is megtalálja a rendező.

A realista tónust az életszagú forgatókönyv (szerzője az autista fiát egyedül nevelő Angele Pell) és a hamisítatlan kanadai kulőrlokállal bíró Wowa városka eredeti helyszínein lefolytatott forgatás szavatolta.

Extrák: werk, kimaradt jelenetek, előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9152