KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét!

Kovács Marcell

Bring Me the Head of Alfredo Garcia – amerikai, 1974. Rendezte: Sam Peckinpah. Szereplők: Warren Oates, Isela Vega, Robert Webber. Forgalmazó: Fantasy Film. 107 perc.

A honi dvd-forgalmazás rövidke aranykorának egyik nagy fogása volt Sam Peckinpah westernfilmjeinek gyűjteményes kiadása. Peckinpah a hazai dvd-piac titkos kegyeltje, filmjei néhány kivétellel elérhetők magyar dvd-n, ami nagyon kevés klasszikus hollywoodi rendezőről mondható csak el.

Fontos darabbal gyarapszik most a Peckinpah-sor. A Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét! a rendező talán legszemélyesebb filmje, és elmondása szerint az egyetlen, amely a producerek otromba beavatkozása nélkül készült. Nem csak Peckinpah életművének, de a hetvenes évek lehangolt amerikai mozijának is szemléletes darabja, minden pillanatából a hiábavalóság érzésének tébolya sugárzik. Ékes cáfolata a Peckinpah-ról elterjedt hősködő macsó-képnek, egyszerre modern western, romantikus road movie és szadista burleszk. A leharcolt bárzongorista küzdelme az újrakezdésért bizakodással indul, de hamar köddé válnak a remények, és hősünk végül gyásztól, dühtől és bűntudattól tüzelve egy őrült roncsderbi résztvevőjeként robog végzete felé, egy levágott fejjel az anyósülésen. Itt már nyoma sincs a korábbi sikereket jellemző elegáns vonalvezetésnek, az elbeszélés kusza és ideges, a film mégis letaglózó erejű. Peckinpah kedvenc rögeszméiből táplálkozik: a szívének oly kedves mexikói környezetből, a hűtlenség megunhatatlan erkölcsi problémájából és az acélszürke öltönyök világa iránt érzett mélységes megvetésből. A napszemüveg mögé bújó, iszákos főhős figurájában nem nehéz felismerni a rendezőt. Összeszorított foggal igyekszik rendbe hozni elfuserált életét, de minden lépésével csak távolodik a céltól.

Extrák: csak filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10024