KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A sötétség határán

Baski Sándor

Edge of Darkness­ – amerikai-brit, 2010. Rendezte: Martin Campbell. Írta: William Monahan és Andrew Bovell. Kép: Phil Meheux. Zene: Howard Shore. Szereplők: Mel Gibson (Thomas Craven), Caterina Scorsone (Melissa Conway), Danny Huston (Bennett), Ray Winstone (Darius Jedburgh), Bojana Novakovic (Emma Craven). Gyártó: Warner Bros. / BBC Films. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 108 perc

 

Nyolc évnyi kihagyást követően – a Jelek óta inkább csak rendezői karrierjét építette és személyes reputációját rombolta – Mel Gibson ismerős szerepben, illetve szerepekben tér vissza. A sötétség határán-ban szinte a teljes, a ’90-es évek során bemutatott repertoárját felidézi, a bosszúszomjas akcióhőst (Visszavágó), az elkeseredett apát (Váltságdíj, A hazafi) és a politikai konspirációk közepébe csöppent, nem ok nélkül paranoiás kisembert (Összeesküvés-elmélet). Megfáradt-kiégett bostoni rendőrt alakít, aki, lánya halála ügyében nyomozva, egy illegális tevékenységeket folytató – konkrétan: atomfegyvereket gyártó –, kormányzati körökkel együttműködő óriáscéggel kerül szembe.

Feltűnik a műfaj minden kötelező kelléke, kezdve a Cég bosszújától rettegő informátoroktól, a machinációikat elegáns felhőkarcolókból irányító korrupt figurákon át a főhőst a nap 24 órájában követő, sötétített szélvédőjű, fekete autókig, de a történet fordulatait is könnyedén ki lehet számítani. Martin Campbell, akarva-akaratlanul, egy régimódi – bár helyenként kifejezetten stílusos – thrillert forgatott; ebben rejlik filmjének bája, de ez egyben a legnagyobb hibája is.

A történet eredetije, az azonos című, 1985-ben bemutatott sorozat, amelyet máig a brit televíziózás legjobb drámái közt tartanak számon, és amelyet szintén Campbell rendezett, még jóval több volt szimpla krimi-thrillernél – a hidegháborús állapotokra, a Reagan-Thatcher-érára, és a nukleáris energiával kapcsolatos félelmekre reagált, viszonylag realista stílusban. A téglával Oscart nyerő William Monahan forgatókönyve próbálja ugyan aktualizálni a témát – a filmbéli Northmoor hasonlít is a Halliburton-féle, hírhedt kormányközeli cégekre –, de A sötétség határán mint politikai thriller, meglehetősen ártalmatlan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10108