KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Összeomlás

Koltai Ágnes

Egy kiborulás története öt tételben. Az első vaskos káromkodástól a fékeveszett lövöldözésig; az első visszautasítástól az ölni biztató vörös ködig. Utazás a félelem és az agresszió mélyére, baseballütővel, vízipisztollyal, hangtompítós fegyverrel. Útitársak: kisebbrendűségi érzés, harmincnégy fok árnyékban, közlekedési akadály, felrúgott családi élet, agyonhajszolt rendőrök. Mint egy Örkény-egypercesben: minden összejött, ráadásul az utat is felbontották. Innen már csak egy lépés a halál. Mindegy kié; az első jöttmenté; bárkié, aki meg mer szólalni.

Tombol a hőség és az erőszak, akár a keskeny ragasztópapírra felragadt legyek, úgy tapadnak egymáshoz a zsizsegő Los Angelesben a frusztrált emberek.

Michael Douglas az Egyenesen át rendezője, Joel Schumacher új filmjében a rettegés szülte gyilkos indulat minden stációját végigjárja. Hibátlanul játszik. Egy lerobbanó kispolgárt alakít, egy férfit, aki előtt már nem nyílnak meg új utak. Elindul a feleségéhez és a kislányához, talán visszakönyörögné magát, tán csak a gyereknek adná oda ajándékát, de vérben tapiskol, mire megérkezik hozzájuk. A rendező példázata egyszerű: nincs az a jólöltözött, aktatáskás, szemüveges, kisfiús arcú férfiú, akiből ne bújna elő a gyilkos, ha kellően felingerelt zárt világba lökik. Ilyen a filmbéli Los Angeles, a tavalyi égő város szociális makettje. Épp úgy, mint az eredeti helyszínen, angyali üdvözlet helyett a gyűlölet üli megszokott torát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1099