KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lámpagyújtogatók

Csiger Ádám


Lámpagyújtogatók – magyar, 2015. Rendezte: Dr. Százados Miklós. Kép: Bognár Tamás, Dr. Százados Miklós, Szathmári Tamás, Kovács Márk, Ormándlaky Zsolt, Tőke Béla. Zene: Fodor Dávid, Takáts Eszter, Hosszú Attila. Forgalmazó: Anjou Lafayette. 107 perc.

 

E különleges film a sci-fi, az áldokumentum és a vígjáték ötvözeteként írható le: az önmagukat alakító alkotók 42 honi hírességet interjúvolnak meg, a felvételeket pedig rakétába zárva szeretnék fellőni az Androméda-ködbe, a földönkívülieknek szóló bemutatkozásként az emberi faj és főleg a magyarság részéről. Az interjúalanyok megszólalásai és a forgatás fikciós történetszála váltogatják egymást, az alkotók igyekeznek elmosni a határt a valóság és filmjük között. A kerettörténet reflektál is arra, hogy független, kis büdzséjű, félprofi magánakcióról van szó. Legközelebbi rokonai William Castle kreatív blikkfangokra épülő szegénysori munkái, valamint a gerilla reklámkampánnyal sikerre vitt „talált felvétel” horrorok (Ideglelés, Parajelenségek). Interjúk készítéséhez nem kell nagy büdzsé, az ismert nevek vonzzák a publikumot, a sci-fi áldokumentarista körítés felkelti a figyelmet, az önironikus kerettörténet pedig apológia mindezért. Az alkotók ráadásul nem először csinálnak ilyet, hisz ők készítették A tüke fenomént is, mely e film főpróbájának is beillik, helyszínként Magyarország helyett Péccsel. Ugyancsak sikeres helyiekkel készített interjúfüzér önreflektív áldoku-komédiával megspékelve, mely lokálpatrióta imázsfilmből misztikus sci-fibe fordul, ahogy az alkotók a pécsiek (a legenda szerint) kimagasló tehetségének okát kutatják és találják meg az urán hatásában. Mindkét mozi figyelemfelkeltő, közönségcsalogató, de a tartalmukról sokat elmond, hogy A tüke fenomén egyik megszólalója szerint a film témái „a hétköznapi ember fantáziáját mozgatják meg”, ezúttal pedig a Tankcsapda tagjai mutatnak rá, hogy a nagy kérdésekre többnyire csak elkoptatott frázisokban lehet válaszolni. E közhelyek ugyanakkor szinte mind igazak, igencsak ráférnek egy negatív előítéletekkel telített társadalomra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12228