KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Akasztófa

Kovács Marcell

The Gallows – amerikai, 2015. Írta és rendezte: Travis Cluff és Chris Lofing. Kép: Edd Lukas. Zene: Zach Lemmon. Szereplők: Reese Mishler (Reese), Pfeifer Hoss (Pfeifer), Ryan Ross (Ryan), Cassidy Gifford (Cassidiy). Gyártó: Blumhouse /Management 360 / New Line Cinema / Tremendum Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 85 perc.

A független Blumhouse cég az elmúlt évek vezető horrorfilmgyártója a második ligában, olyan piaci sikerek fűződnek a nevéhez, mint a Parajelenségek-sorozat, az Insidiuos folytatásai vagy a szintén folytatás elé néző Sinister. A kísértetes, házi videós horror a szakterületük, az Akasztófa is erre a kaptafára készült.

Húsz évvel a tragikus emlékű, halálesettel végződő diákszínpadi előadás után a gimi színjátszó köre ismét előadja az Akasztófa című történelmi drámát. A bemutató előtti este négy diák a suliban reked, és hamarosan egy ismeretlen, gonosz erővel találja szemben magát. A sötét épületben kegyetlen fogócska veszi kezdetét, és a fiatalok élete a tét. A szokásosnál is ötlettelenebb és a legapróbb részletekig kiszámítható történetet nézni gyötrelem, de leforgatni sem lehetett könnyű. Travis Cluff és Chris Lofing, a sztoriért és a rendezésért egyaránt felelős alkotópáros a házi videós elbeszélésmóddal tette elviselhetővé maga számára a munkát. Egész jól elszórakozhattak azzal, hogy a jeleneteket a főhős kameráján keresztül láttassák és a szükséges vágásokra magyarázatot csempésszenek a cselekménybe. A néző számára mindez persze csak további tortúrát jelent. Mert hiába az alázatos befogadói alkalmazkodás a vásznon megjelenő világ rendjéhez, hiába a logikus gondolkodás másfél órára szóló felfüggesztése, az Akasztófa házi videós képsoraival lehetetlen feladat azonosulni. Pedig az életszerűség lenne a cél, a színészek emiatt a saját keresztnevükön szerepelnek. És mégis folyamatosan videóznak egy merülő akkumulátoros kamerával, pedig a történet szerint csak világítanának vele, amikor pedig két helyszínre bomlik a cselekmény, hirtelen egy másik szereplő is kamerázni kezd a zseblámpaként használt telefonjával. Később a lemerült telefon egyszerre újra rögzíteni kezdi az eseményeket, mire az egyik életéért menekülő fiatal megjegyzi, hogy kicserélte az aksit. Csak folytatás ne készüljön.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12354