KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mondvacsinált hős

Sneé Péter

Nem hősként, csupán helyzetének megfelelően cselekszik Bernie, amikor kimenti egy szerencsétlenül járt gép utasait a lángokból, majd gyorsan kereket old, hiszen szerencsétlen kis tolvaj ő, nem gáncstalan lovag. Vesztére a televízió egyik riporternője is neki köszönheti az életét, s hálából, no meg a remek sztori kedvéért hajszát indít utána. A „104-es járat angyalának” felajánlott egymillió dolláros jutalomért azonban valaki más jelentkezik, aki inkább illik a hősről alkotott eszményképhez.

Kitűnő indítás, és Stephen Frearst sem hagyja cserben jól ismert dramaturgiai érzéke, szigorú következetességgel bontja ki a történetet: miként csapják be a világot és önmagukat a nyilvánosság szakemberei, hogyan ünneplik a szélhámost, miközben az igazi életmentő még annyit sem ér el, hogy legalább meghallgassák. A tévéshow és a köznapok eseményei párhuzamosan futnak, s bár egyik a másikat közvetítené, semmi köze hozzá. Még beszédmódjuk is elüt, a nyilvánosság zajos és patetikus szónoklatokat kíván, míg a személyes érintkezés rekedten suttogó. A beállítások hasonlóként váltakoznak, s semmitmondó tágasságot szűk közeliek követik, melyekben teljes pompájában csodálhatjuk a Bernie-t alakító Dustin Hoffman játékát.

Az üzlet persze komédiává gyúrja át a tragédiát, ekként igazodik a fogyasztók feltételezett igényeihez. Nemcsak hosszadalmasan summázzák a tanulságot nékünk, szegény tudatlanoknak, nemcsak jókora adag sziruppal öntik le a sztorit, hogy igaz és csaló egyformán beléragadjon és végül összebarátkozzék a cukorban, hanem happy endet is kreálnak, zavarunkon pedig nemes gesztussal segítenek át, történetüket megfejelik egy slusszpoénnal; kacagva térhetünk hát vissza elhazudott életünkbe megint.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1243