KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oroszlán

Kránicz Bence

Lion – amerikai-brit, 2016. Rendezte: Garth Davis. Írta: Sharoo Brierley regényéből Luke Davies. Kép: Greig Fraser. Zene: Volker Bertelmann és Dustin O’Halloran. Szereplők: Dev Patel / Sunny Pawar (Saroo), David Wenham (John), Nicole Kidman (Sue), Rooney Mara (Lucy), Deepti Naval (Saroj Sood). Gyártó: The Weinstein Company / Transmission Film. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.

 

Posztigazságokkal és alternatív tényekkel fertőzött korunkban felértékelődhet még az elnyűtt „igaz történet alapján” címke is. Pedig régóta ellenszenves ez a kategória, főleg azért, mert az Oscar-szezonhoz közeledve egyre több „igaz történet” kerül mozikba, és e filmek mögött sokkal könnyebb a filmakadémiai tagok érzelmi manipulálására játszó, opportunista producereket látni, mint az elesett embereknek hangot adó, különleges életutakat elregélő művészeket.

Ám az Oroszlán valóban olyan erős történetet mesél, hogy nem esik nehezünkre félretenni páncélként növesztett cinizmusunkat. A közép-indiai faluban cseperedő, koldusszegény Saroo kisgyerekként egy éjjel bátyjára várva elalszik egy üres vonaton, majd több mint ezer kilométerrel odébb, Kalkutta városában ébred. Bengáli nyelven nem beszél, írni-olvasni nem tud, sőt faluja nevében sem biztos, így aztán árvaházban köt ki. Az első csoda akkor éri, amikor örökbe fogadja egy ausztrál házaspár. A második akkor, amikor új hazájában otthonra lelt, egyetemet végzett felnőttként a Google Earth-ön keresgélve rátalál szülőfalujára.

Saroo Brierley önéletrajzi írása 2013-ban jelent meg, a filmadaptációt végül A tó tükre sorozattal nevet szerzett Garth Davis készíthette el. A történet első, Saroo gyerekkorát bemutató felében a rendező nagy gondot fordít a színes-szagos kolorlokál bemutatására, a Gettó milliomos modorában stilizált filmnyelvre cserélve Brierley sallangmentes és kissé unalmas prózáját. A gyerekhőst játszó, tüneményes Sunny Pawarnak könnyű megadni magunkat, a film elején bontott csomag zsebkendő pedig nagy valószínűséggel elfogy a happy endre, annak ellenére, hogy a felnőtt Saroo útkeresése érezhetően elnagyoltabb, a hős vívódása mesterkéltnek, kötelező körnek hat. Az Oroszlán megvalósítása tehát alapvetően konzervatív és kevéssé izgalmas, ám a mese érzelmi ereje önmagában is elég a katarzishoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13126