KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Óriáskerék

Varró Attila

Wonder Wheel – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Vittorio Storaro. Szereplők: Kate Winslet (Ginny), Justin Timberlake (Mickey), Juno Temple (Carolina), Jim Belushi (Humpty). Gyártó: Amazon Studios / Gravier Productions. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 101 perc.

Az európai nagyvárosokat érintő koprodukciós zarándokútját megszakítva idei kötelező filmjében Woody Allen nosztalgikus kitérőt tett ifjúsága sikerfilmjeinek szülővárosába: ám a Manhattan Central Park-vidéke, az Annie Hall Greenwich Village-e és több Broadway-film után ezúttal elhagyja a belváros elefántcsonttornyát – Brooklyn óceánparti vidámpark-negyede, a Coney Island világáért. A színes vattacukrok, húszcentes dodzsemek és harsány freak-showk „tahó meseországa” már távolról sem a Bergman-retrospektívek és chiaroscuro planetáriumi randevúk hazája: Allen 21. századi pályaszakaszához híven ismét a klasszikus Hollywoodhoz fordul ihletért az európai filmművészet helyett. Újabb Vágy villamosa-történetében (lásd Blue Jasmine) olyan 50-es évekbeli melodrámát kerekít, mintha csak Barbara Stanwyck, Marilyn Monroe és James Dean digitális verzióinak írta volna: az Eisenhower-Amerika nagy karneváljában egy pincérnőlétből jobb sorsra vágyó, elvetélt színésznő és húsz évvel fiatalabb buta-szőke mostohalánya küzdenek egy írói babérokra törő, sármos-rebellis strandőr kegyeiért.

Allen hősei ezúttal nem csak tragikus vétségüket hordozzák transzparensen a fejük felett (hála az íróhős tudálékos narrátor-figurájának), de szimbólum-mivoltuk is igen szembetűnő: a bizonytalan szerzőalteregó tépelődése a mély emberi drámák lehetőségét magában hordozó színésznő és a közönségcsalogató eye-candy között roppant súlyos, bár nem túl eredeti alkotói dilemmát jelez – dönteni kell-e művészet és szórakoztatás között vagy netán lehetséges egy édeshármas, amelyben élvonalbeli színésznők töltik meg élettel a kliséfigurákat és Vittorio Storaro ecsetjével festik a neonfényes vurstli-képeket. A végkimenetel kettős kudarcot sejtet, maga a film szinte kezdettől ugyanezt bizonyítja. Ezzel együtt az Óriáskerék a kortárs Allen-pálya egyik legnézhetőbb opusza, hála a közreműködők igyekezetének és a korabeli helyszín örömteli, erős atmoszférájának – lehet, hogy a szerzői univerzum mind jellegtelenebbé tágul, de Brooklyn szerencsére nem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13478