KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Menekülés Los Angelesből

Speier Dávid

 

Kurt Russell (alias Snake Plissken), ütőereiben időzített robbanókapszulákkal 1997-ben berepült a börtönszigetként üzemelő Manhattanbe, hogy kihozza az odapottyant Elnököt. Ez 1981-ben történt, a Menekülés New Yorkból című, független, low-budget, sötét tónusú, cinikus és szerethető John Carpenter filmben. A legvégén egy jó poénnal.

Tavaly, 1996-ban, azazhogy 2013-ban Kurt Russell (alias Snake Plissken), testében halálos vírussal (vagy mégsem?) betorpedózódott a földrengés miatt börtönszigetté lett Los Angelesbe, hogy a föld energiaforrásainak kioltására alkalmas mikrobiszbaszt, amit az Elnök lánya, Utópia lopott el, visszahozza az Elnöknek (vagy mégsem?).

És láss csodát: Carpenter teljességgel hű maradt az első film hangulatához, felfogásához, low-budget képi világához, azaz – ne kerteljünk – gagyiságához. Ez 1996-ban nem csak hogy anakronizmus, de egyenesen bukásveszély. És tiszteletre méltó bátorságra vall. Ugyanakkor persze Carpenter – és Russell – somolyog a markába, saját magán és rajtunk is (vagy mégsem?). Félszemű hősünk világmentő küldetéséhez régi és új filmes korszakok és műfajok ikonjai asszisztálnak – Peter Fonda, Steve Buscemi, Bruce Campbell, Stacy Keach, Pam Grier (ld. Reservoir Dogs: „A Christie Love olyan volt, mint egy Pam Grier-show Pam Grier nélkül.”)

Hamisítatlan retro-B film ez, „cowboy-noir” (Carpenter), groteszk képregényhősökkel, apokaliptikusan sötét képekkel, fekete humorral, cikis trükkökkel, cinkos kikacsintásokkal, és egy olyan cinikus, frappáns, dögös zárójelenettel, aminél nem kell jobb.

Egyébként pedig minden olyan film számíthat a támogatásomra, amelyben a főhős egy szűk tengerszorosban egy óriási hullám tarajáról átszörfözik a szorost szegélyező úton száguldó kocsira, és így kapja el a gonoszt (vagy mégsem?).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1589