KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem a végzeten

Kézai Krisztina

 

Hát igen. Kensingtonban (és környékén) már suttogták. Mindnyájan sejtettük valahol. Holmi kósza sejtések helyett mostantól itt a bizonyosság: a Végzetet, a könyörtelen és megvesztegethetetlen Fátumot az amerikai forgatókönyvírók irányítják.

Némi szerepet persze kénytelenek hagyni egypár széthányt ruhadarabnak – Szophoklész bizonyára azért nem tudott felnőni a happy end magasságáig, mert a görögök nem a Bloomingsdale-ben vásárolták a tógáikat –, két helyes-kedves ellenkező nemű fiatalnak és a fiatalok szubrett, illetve táncoskomikus szerepet betöltő barátainak. A Fiú meg a Lány a karácsonyi vásárlási láz utolsó pár kesztyűjénél egymásba gabalyodnak – innentől már csak az a kérdés, hogyan és miként lehet őket rávezetni, hogy aktuális életük párja helyett a másik a csillagok által küldött nagy Ő.

Ehhez kell 1 db elhagyott bőrkabát (női), 1 db elhagyott sál (férfi), 1 db csillagkép (a Cassiopeia), esküvői előkészületek (a másikkal), romantikus lánykérés térdig rózsasziromban (a Miért éppen Alaszka? legszívdöglesztőbb szereplőjével), ide-oda rohangálás (a főszereplő John Cusack egykori lakótársával). És persze hóesés. Sir Lancelot szíve hölgyéért rettenthetetlenül megvesz egy rémes lila zakót, megküzd a rémséges bolti eladóval és elszántan nyomába ered az elveszett bakszámlakivonatnak. Szíve hölgye lázasan tanácstalankodik a misztikus álkelta tubás két számmal kisebb jegygyűrűje és tűzrőlpattant, csúnyácska barátnője segítségével. A forgatókönyvíró mindeközben elszántan azon munkálkodik, hogy ezek ketten másfél órán keresztül mindig majdnem elveszítsék egymást.

A végeredmény olyan, mint a film eredeti címe, a találkozást elindító kávézó neve: Serendipity. Jól hangzik, de nem jelent semmit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2532