KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rossz álmok

Kovács Marcell

 

A Hatodik érzék zajos sikerén felbuzdult hollywoodi illetékesek a kifáradni látszó sorozatgyilkosok helyett egyre szívesebben bízzák a riogatást lidércekre, koboldokra és más hazajáró lelkekre.

Sam Raimi fordulatos thrillere ugyan nem kimondottan kísértet-film, mégis remekül illik a Hetedik érzék, Frequency, Temetetlen múlt-sorozatba. Főhőse, a három gyermekét egyedül nevelő fiatal özvegy látnoki képességgel bír. Jövendőmondás a foglalkozása, ő a kerületi jósnő, de pszichológusként és lelki szemetesládaként is funkcionál. Kezdetben csak a felesége kitárulkozását nehezményező dúvad férj támadásaival és az ideggyenge autószerelő-fiú dühkitöréseivel kell megbirkóznia, ám amikor a rendőrség kérésére bekapcsolódik a helyi hatalmasság nyomtalanul eltűnt lányának keresésébe, az ő élete is veszélybe kerül.

Az ismerős motívumokból ügyesen építkező történetet az egykori vagány Raimi pedáns szakszerűséggel tálalja. A kisvárosi realizmust lebegő álomképekkel teszi fátyolossá, majd a megfelelő pillanatban dogmás tombolással trombitál ébresztőt. Pontos, elegáns és kiszámítható; a Gonosz halottak-trilógia elbűvölő zabolátlansága nyomokban sem jellemzi. Egy vakmerő húzása van azért: Keanu Reeves-ből megkísérel gonosz Robert De Nirót varázsolni. Nem jár sikerrel, pedig volt idő, amikor ennél vadabb kunsztokat is gond nélkül teljesített. Például westernt csinált Sharon Stone-nal és Leonardo DiCaprióval, nem is rosszat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3321