KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Görög filmhét

N. N.

 

Görög filmhét színhelye volt szeptember 4. és 10. között a Toldi mozi. A programban Pantelisz Vulgarisz Anna eljegyzése és Kőévek, Kosztasz Ferrisz Rembetiko, Tonia Marketaki A szerelem ára, Nikosz Perakisz Csellengés és álcázás, Sztavrosz Tsziolisz Olyan hosszú távollét és Jorgosz Tszeberopulosz Váratlan szerelem című filmjét láthattuk. Nem véletlen, hogy a görög filmművészet csak az utóbbi évtizedben kezdett az európai filmkultúra egyenrangú részesévé válni: a politikai elnyomatás ideje, a polgárháború végétől a katonai diktatúra bukásáig tartó periódus alatt a társadalmi és magánéleti konfliktusokról nem lehetett nyílt és alapos elemzéseket közreadni. Ezekről a „kőévekről” számol be utólag (hiszen az ezredesek uralma alatt egy börtönsziget foglya volt) Pantelisz Vulgarisz, aki Angelopulosz és Kundurosz mellett a görög filmesek középnemzedékének legmarkánsabb képviselői közé tartozik. (A női főszereplő, Themisz Bazaka az 1985-ös velencei filmfesztiválon alakításáért különdíjat kapott.) A Rembetiko ugyancsak a múlt megismerésére tett kísérlet; Kosztasz Ferrisz egy híres rembetika-énekesnő élettörténetének keretei közt idézi fel a huszadik századi görög történelem legdrámaibb korszakait. A kapitalizálódás kezdeteit élő, századfordulós Korfu a színhelye Tonia Marketaki filmjének. Nikosz Perakisz a diktatúra egy abszurd képződményéről, a Fegyveres Erők Televíziójáról készített szatírát, személyes élményei alapján. Az Olyan hosszú távollét rendezője, Sztavrosz Tsziolisz maga is hosszú, tizenöt éves hallgatás után készítette el ötödik játékfilmjét, mely a melodrámák közhelyeit elkerülve mutatja be az emberi közöny pusztító hatalmát, a szeretet nélkül élők kommunikációképtelenségét. A filmhét programjában a görög filmművészet legfiatalabb nemzedékét a friss hangú, stilizációt, szimbolizmust szándékosan kerülő Jorgosz Tszeberopulosz képviselte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/11 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5689