KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Altatódal nászágyon

Gáti Péter

 

Luigi Pirandello, akinek elbeszélése nyomán készült a forgatókönyv, valószínűleg nem ismerne rá saját írására. Az elszegényedett nemesi család sarjainak – anya és fia – kiüresedett, fájdalmasan nevetséges létformája a filmbeli ábrázolásban elveszti társadalomkritikai élét. A hangsúly a nevetségességre, az anakronisztikus élet- és szemléletmód bornírtságára kerül. A rendezői adaptáció szerint kedvesen nevetségesek, ütődöttek ezek a figurák – a rátarti mama, a teszetosza szerelmes ifjú báró, a katonás, kellőképpen korlátolt és rámenős ügyvéd-sógor – az egész környezet, következésképp a cselekmény is. A szerelmi bonyodalom, mint vígjátéki konfliktusforrás nem túl eredeti, de ezen nincs sok időnk rágódni: Tonino Cervi fergeteges komédiát varázsol elénk, aminek könnyen megfejthető, de annál nehezebben megvalósítható titka az egységes stílus megteremtése iránti érzék. Blőd és groteszk vonásokat egyesítő világot teremt a rendező, s a pergő, üresjáratokat nem engedélyező filmritmushoz kitűnő partnerek a szerepüket tökéletesen megformáló komikusok. Különösen emlékezetes Vittorio Gassman – sokadik változatban is frenetikus hatással ábrázolt – ügyvédfigurája.

Remek vígjáték, amilyenből a hazai mozikínálat elbírna még számos, hasonlóan eredeti hangvételű alkotást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6281