KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Kobra napja

Hollós László

 

A sakál, a keselyű és a sáska után a kobra napja is elérkezett hát! A címbéli Kobrának persze semmi köze a félelmetes hírű kígyóhoz. Kobra ugyanis ragadványnév, viselője a bűnügyi filmek jellegzetes, rettenthetetlen magányos hőse. Amolyan Philip Marlowe-féle magándetektív. Valamikor a rendőrség embere volt, de a „magasabb körök” érdekeit sértő felfedezései miatt félreállították. Most ismét eljött az ő ideje. Egykori főnökének kérésére San Franciscóból Genovába repül, hogy elkapja régi, nagy ellenfelét. S ekkor beindul a szokványkrimik szokványgépezete. Elvetemült gyilkosok és kábítószerkereskedők, korrupt üzletemberek és még korruptabb rendőrök kergetik egymást; van üldözés, verekedés, lövöldözés, kevéske humorral és érzelgősséggel fűszerezve. Gyorsan nő a halottak száma, egyre több titokra derül fény, egyre több gonosztevőt ér utol a megérdemelt vég. De az igazán „nagy halakat” a Kobrának sem sikerül kifognia.

A feszült izgalmakat áhító néző alighanem csalódni fog. Helyenként unalmas, vontatott filmet lát, jó előre kiszámítható fordulatokat. Ezen még a címszerepet alakító Franco Nero sem tud segíteni, aki jelmezcsere nélkül, szinte észrevételenül sétál ide előző filmjeiből. Borostásan, kalapban, ballonkabátban. És talán egy kicsit már fáradtan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7079