KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hét különleges megbízott

Loránd Gábor

 

Fehér nyuszi ül az úszó fatörzsön, mögötte partizán rejtőzik. Náci tiszt szórakozás gyanánt géppisztollyal hat és fél méterről rálő; körülbelül huszonöt töltényt pazarol el, míg eltalálja – a katonát, bár a nyúlra célzott, mivel a katonát a fatörzs takarja, úgyhogy nem is láthatta.

Ebben a rövid jelenetben sűrítve található meg ennek a második világháborús kalandfilmnek számos gyengéje. Egy hídfőállásnál szovjet sorozatvető süllyed el a folyóban; negyven tank, több száz német katona bevetésével próbálják megszerezni a fontos titkot képező hadizsákmányt. Mi őszintén szurkolunk annak a hét különlegesen kiképzett szovjet ejtőernyősnek, akik ezt megakadályozzák, csak abban kételkedünk egy kicsit, hogy mindez a valóságban is ilyen egyszerűen ment – bár ilyen egyszerű lett volna... Kétségkívül szimpatikus hőseink ugyanis mindenkit megsemmisítenek, akit kell, egyetlen veszteségüknek is csupán a fenti véletlen az oka. Az osztag a sors különös kegye folytán néhány könnyedén letudott csetepatétól eltekintve abszolút szabadon közlekedhet a folyóparti erdőben, egészen a fél német hadsereg által őrzött célig. A németek pedig vagy épp máshol tartózkodnak, vagy – mint láttuk – csapnivalóan lőnek, így lesz aztán a történet a szokványosnál is szokványosabb, alkotói-emberi konfliktusokkal, jellemábrázolással, dramaturgiai ötletekkel eleve nem is bajlódtak, ezért már a mozi előcsarnokában elfelejtjük az egészet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7435