KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Negyedik fázis

Hegedűs Tibor

 

A nemzetközi filmvilágban Saul Bass szaktekintélynek, specialistának számít: rábízzák bizonyos produkciók főcímének a megkomponálását, hogy – főleg rajzos, humoros, de mindig ötletes – megoldásaival megfelelően fölajzza a nézőt. Már olyan külföldi kritikákat is olvastam, hogy X filmet kizárólag Saul Bass bevezető képsorainak kedvéért érdemes megnézni, ha azok leperegtek, nyugodtan el lehet távozni a moziból...

A „blickfang” mestere most rendezőként mutatkozik be, nem épp a legsikeresebben. Afféle, újabban divatos katasztrófa-, vagy horror-scifi sztorit dolgozott fel, melynek lényege, hogy az emberiségnek állatok tömegével kell megküzdeniük, mint Hitchcocknál a Madarakban, Irwin Allennél a Méhrajban stb. A Negyedik fázis a brutális értelemben vett sokkolást alárendeli – legalábbis számos részében – a természettudományos filmek láttató módszerének (à la Kollányi, vagy Homoki-Nagy) sőt annak a rokonszenvesen utópisztikus ideának ad hangot, mely szerint az állatok   „nyelvének” megfejtésével, a velük való   kommunikálás megoldásával világunk értelmesebb és homogénebb lenne... Persze, itt nem szeretetreméltó delfinekről van szó, hanem egy különös, gondolkodni tudó, föltehetően valamilyen űrutazás során véletlenül Földünkre lehozott hangyafajtáról. A film utolsó részének (a hangyákat kiirtani akaró tudós megbüntetése, illetve fiatal kollégájának „befogadása” az állattársadalomba) megfejtése, magyarázata többféle lehet. Némelyek akár politikai parabolaként is értelmezhetik, ha megpróbálják magukban egységessé formálni ezt a – nézetünk szerint – jószándékú, de ügyetlen építkezésű hibridet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7735