KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy igaz ügy

Tamás Amaryllis

Elia Kazan feldolgozta már a Bumerángban a hatalomnak és az erőszaknak e rémdrámáját. Az alaptörténet szerint egy, a halálbüntetést ellenző harvardi jogászprofesszor (Sean Connery) – mint Henoch, az első próféta, aki a Teremtőnek kézbesítette a bukott angyalok kérvényét – egy nyolc esztendeje börtönbe zárt, feltételezett gyermekgyilkost kívánna a villamosszéktől megmenteni. Úgy perel a talán okkal elítélt férfi életéért, ahogy bibliai elődje is tette volna – gyűlölet nélkül. A zavar, az őrület, a félelem roppant trágyagödrében, a börtönvilágban dúsan termő kényszerképzetek mocsarában nincs helye morálprédikációnak. A védőügyvéd tisztában van azzal, a Gonosz nem térhet meg. Feladata annyi, hogy kiderítse, vajon a rab, vagy szadista fogvatartói a valódi hóhérlók. A gyávaság, a kegyetlenség képei uralják a vásznat. Az ember legvisszataszítóbb, hüllő-lényege testesül meg mindkét oldalon, ítélkezők és elítéltek gyilkos párharcában. Az efféle önbíráskodáson alapuló pankrációnak a sportszerűséghez semmi köze sincs. Az igaz ügyhöz se sok – Kazan Bumerángja találóbb cím volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=893