KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hósüti

Tosoki Gyula

Snow Cake – kanadai–brit, 2006. Szereplők: Alan Rickman, Sigourney Weaver, Carrie-Ann Moss. Rendező: Marc Evans. Forgalmazó: SPI. 108 perc.

 

Napjainkban nyugaton a szuperemberek által menedzselt bombasztikus megváltásmesék mellett egyre nagyobb piaca van a kisrealista üdvözüléstörténeteknek. Kivált a független(ebb) rendezők kedvelik az ilyen, jórészt kamaraformába öntött filmeket, azzal együtt, hogy köztudottan számos veszélyt (közhelyesség, érzelmesség) rejtenek magukban.

A walesi Marc Evans Hósüti című munkája nagy igénnyel és jó ízléssel készült, a sikerültebb megváltásfilmek közé tartozik. A történet középpontjában Alex (Alan Rickman), a nehéz életű, magányos ötvenes férfi és Linda (Sigourney Weaver), a nála kicsit fiatalabb, autista nő áll, a film kettejük sorsának elegáns egymásra rímeltetésére, illetve – ezzel párhuzamosan – finom ellenpontozására épül. A rendezőt láthatóan az a kérdés foglalkoztatta, hogy az eltemethetetlen fájdalmak és pszichés nyavalyák miként züllesztik reflektálatlanná az embert a környezetével szemben, illetve hogy miként lehetséges kitörni ebből a helyzetből.

Evans csöppet kimódolt szituációra építi filmjét (Alex és Linda gyermekeinek sorsa kísértetiesen hasonló), de ügyesen szövi a szálakat, így az alaphelyzet művi jellege csak a zárlatban lesz egyértelmű, akkor, amikor a néző már azonosult a történettel, és ezért alig zavaró. Ráadásul a figurák valóban életszerűek, csupán a Carrie Ann Moss játszotta magányos Maggie dramaturgiai szerepe értelmezhetetlen sokáig, de idővel az ő helyét is megtalálja a rendező.

A realista tónust az életszagú forgatókönyv (szerzője az autista fiát egyedül nevelő Angele Pell) és a hamisítatlan kanadai kulőrlokállal bíró Wowa városka eredeti helyszínein lefolytatott forgatás szavatolta.

Extrák: werk, kimaradt jelenetek, előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9152