KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A hírhedt

Alföldi Nóra

Infamous – amerikai, 2006. Rendezte: Douglas McGrath. Szereplők: Toby Jones, Daniel Craig, Sandra Bullock. Forgalmazó: Fórum Home Entertainment. 123 perc.

 

Roppant érdekes szituáció az, amikor egy zajos fogadtatású mű mellé párdarab készül, ellenfilm, mely ugyanazt a témát szaglássza körbe. Megkezdődnek a végeláthatatlan minőségbeli összehasonlítgatások, az interpretációs formák közti különbségek hosszas elemezgetése, ám hiába minden erőlködés, a külvilág által gerjesztett harcban a legtöbb esetben az utódfilm húzza a rövidebbet.

Így járt Douglas McGrath Hírhedtje is, mely a létező minden díjjal megszórt 2005-ös Capote című filmmel szállt ringbe, és jól vette az akadályt. McGrath akár akart versenyezni, akár nem, szép munkát végzett, egy egész hadosztálynyi sztárral a zsebében könnyeden rugaszkodott el elődjétől, és ez a nagyvonalúság jót tett a filmnek.

A Hírhedt Truman Capote Hidegvérrel című legendás műve körüli nyűglődését dolgozza fel. A brutális gyilkosság ügyét körbejáró, műfajteremtő tényregény születési körülményeit dokumentáló történet során a vásznon minden érintett fél megjelenik, beleértve az esetet akkurátusan körüljáró írót is. Dokumentum-téma hamisítatlan játékfilmre adaptálva. Míg 2005-ben statikus, monokróm képeken követhettük a hideg és számító Truman Capote alkotói útját, addig a Hírhedt glancos és habos, mondhatnánk Hidegvérrel melegen; a Toby Jones által megformált Capote urbánus cinizmusa érző szívet takar: példázza ezt a közte és vizsgálatának alanya – a gyilkosságért elítélt Perry Smith – közt szövődő melodramatikus románc. McGrath óvatosan kerülgeti a hitelesség kérdését, a kényes témát a fikció keretein belül tartja, a jelenetek közé fiktív riportokat ékel. A komor tónusú történetet ellenpontozza a film nosztalgikus glamúr hangulata, mely remekül passzol az ötvenes évek manhattani elitjének púderes közegéhez. Kisléptékű film, szolid és precíz munka, nem feltétlenül jobb, mint maníros elődje, de szimpatikusabb.

Extrák: Előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9187