KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Végtelen éjszaka

Kovács Marcell

Endless Night – angol, 1971. Rendezte: Sidney Gilliat. Szereplők: Hayley Mills, Hywell Bennett, Britt Ekland. Forgalmazó: Caesar Film. 99 perc.

 

Nagy zsákmány a polcokat vizslató DVD-vadásznak a Végtelen éjszaka: a közhelyes cím és a semmitmondó borító igazi ínyencfalatot rejt. Sidney Gilliat 1971-ben készült lélektani krimije bizarr műfaji katyvasz sok meglepetéssel – egészében talán kevésbé meggyőző, de részleteiben számtalan izgalmat kínál. Agatha Christie-adaptáció, de sehol egy Miss Marple, sehol egy Poirot, az első meglepetés, hogy az írónő ritkaságszámba menő nyomozásmentes regényeinek egyike szolgált alapanyagul. Jó ideig még csak nem is bűnügyi a sztori, mintha egy hatvanas évekbeli angol kisrealista románc peregne enyhe szatirikus éllel, ám a léhűtő luxusautósofőr és az elbűvölő nagytőkés lány szerelmének meséje később egyre komorabb színekbe fordul. „Lesz, kit sorsa kéjre szán, s lesz, kit örök éjre szán” – William Blake versét a fátyolos tekintetű lány a család rákbeteg építészbarátjával énekli, közben egy boszorkány külsejű idős hölgy a szerelmi fészket sújtó régi átok legendájával riogat, és a frissen elkészült modernista csodapalotába lassacskán egy gótikus kísértetkastély fagyos hangulata költözik. Gilliat, aki forgatókönyvíróként Hitchcockkal is dolgozott, rafináltan borzongat, felvonultatja a műfajban kötelező praktikákat (gyermekkori traumák emlékképei, hagymázas látomások), de többnyire finom, alig észrevehető utalásokat használ, szempillantásnyi időre bevágott szubliminális kockái egyenesen láthatatlanok.

Extrák: Extrák helyett izgalmas fejtörővel kedveskedik nekünk a forgalmazó: vajon melyik filmből származik a borító hátoldalán látható kép? Kemény tengerparti tűzharcot látunk, szitává lyuggatott autók mögül torkolattüzek villannak. A Végtelen éjszaka kizárható.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9336