KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Kateřina Pošová (1930–2008)

S. A.

 

Gyászhír Prágából” – ez volt a címe Kateřina Pošová 1988-ban a Filmvilág hasábjain megjelent, Evald Schorm rendező-színészt búcsúztató cikkének. A cím húsz év múltán kegyetlenül ismét idekívánkozik: Posova Katalin 78 éves korában elhunyt. Kertész Imre cseh fordítója Késmárkon született, Kassán nőtt fel, 1944-ben szüleivel együtt innen hurcolták Auschwitzba – a haláltáborból egyedül tért vissza. 1949-ben költözött Prágába, kezdetben műszaki rajzolóként dolgozott, majd a Magyar Kulturális Intézet munkatársa lett. A magyar kultúra értő híveként fordított regényt, színdarabot, forgatókönyvet, írt kritikát, készített interjút. Fáradhatatlan tolmács volt két szomszéd kultúra közt, a cseh filmművészet éppoly sokat köszönhet neki, mint a magyar filmvilág.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9371