KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az árvaház

Klág Dávid

The Orphanagespanyol–mexikói, 2007. Rendezte: Juan Antonio Bayona. Írta: Sergio G. Sánchez. Kép: Óscar Faura. Zene: Fernando Velázquez. Szereplők: Belén Rueda (Laura), Edgar Vivar (Bálaban professzor), Fernando Cayo (Carlos), Mabel Rivera (Pilar), Montserrat Carulla (Benigna Escobedo), Roger Príncep (Simón). Gyártó: Esta Vivo! / Telecinco / Wild Bunch. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 105 perc.

 

Claude Debussy szavait kiforgatva az Árvaház igazi szörnyűségei a sokkhatások közötti csendből állnak össze. Előtérben elhaladó árnyakat, hangos dörrenéseket és alattomos kaparászásokat minden magára valamit adó rémrendező képes szállítani, de kevesen tudnak olyan biztosan alapozni a mindennapokból, hogy ne az legyen a fontos, mi ugrik elő a sötétből, hanem hogy ki és miért merészkedett be oda. A friss spanyol tehetségek, a rendező Juan Antonio Bayona és a forgatókönyvíró Sergio G. Sánchez képesek voltak erre.

Pedig az alapsztori „csupán” egy kísértetfilmet vetít előre: Laura, férjével és fogadott gyermekével, Simónnal együtt visszaköltözik az árvaházba, ahol gyermekéveit töltötte, hogy ismét megnyissa különös figyelmet igénylő gyerekek számára. Ahogy telnek a napok, Simón egyre több képzeletbeli barátot szerez, míg egyszer csak nyomtalanul eltűnik. A képzeletbeli barátai viszont úgy tűnik, a családdal maradnak. Így kezdődik a férj, Carlos, de főleg a feleség és nevelőanya, Laura kálváriája a sejtelmesen lebegtetett fantázia/szellemvilágban, ami ugyan tele van az utóbbi idők spanyol art-horrorjainak toposzaival, a Másvilág komor kísértetkastélyától kezdve az A faun labirintusa felnőttek számára láthatatlan szereplőivel, de horgonyként húz le minden fantasztikumot a valóság szintjére a szülők keserű bűntudata. Ha a szellemekért nézzük, az Árvaház elsőrangú horrorfilm. Ha családi tragédiaként, akkor egyszerűen hibátlan.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9550