KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gru

Parádi Orsolya

Despicable Me­ – amerikai, 2010. Rendezte: Chris Renaud, Pierre Coffin. Írta: Sergio Pablos történetéből Ken Daurio, Cinco Paul. Zene: Heitor Pereira, Pharrell Williams. Gyártó: Illumination Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 95 perc.

 

„Superbad – Superdad”. Ennyiben jelöli meg főszereplő fejlődéstörténetének alfáját és omegáját a rendező a film szlogenjében. Csak egy aprócska betű a különbség a csúnya antihős és a melegszívű pótapuka között, akivé Gru a történet végére válik. A cérnalábú, hordóhasú gonosztevő élete főművére készül, a Hold ellopására. Az ehhez szükséges szupergépet a konkurens Vektor őrzi bevehetetlen villájában, amelynek kapuja csak a sütit áruló három árva kislány előtt tárul fel. Gru agyában összeáll a terv: örökbefogadja a lányokat, és megszerzi a zsugorsugarat. Életveszélyes eszközök, gyanús vegyszerek, bombából készült ágy – nem kifejezetten babaház várja a testvéreket, de ellenállhatatlan bájuk néhány jól irányzott csapással hamarosan széttöri a gonosz szívét borító páncélt. A kiscicás mesekönyvet eleinte kiröhögő Gru azon kapja magát, hogy nincs fontosabb számára, mint a lányok balettelőadása.

A látványvezérelt, szemkápráztató tájakon játszódó, lassított felvételes, az utolsó szőrszálig kidolgozott 3D animációktól – mint az Avatar vagy Az Őrzők legendája – eltérően az amerikai rajzfilmek másik vonulata mintha a karakterábrázolásra fektetné a hangsúlyt. Ilyen volt a Wall-E, a Fel!, és ilyen a Gru is. Kevés, karikatúraszerűen megrajzolt figura, jellemkomikum, és a lelki jelenségek szellemes vizsgálata jellemzi ez utóbbiakat. A kezdetben kissé üresnek ható univerzum attól telik meg élettel, hogy fontos dolgokról esik szó benne: az örökké elégedetlen anya árnyékával küzdő fiút az önzetlen gondoskodás segíti a boldogsághoz, a három árva nem adja fel a reményt. A tartalom pedig túlnő a formán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10356