KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Közös titkunk

Pápai Zsolt

Fireflies in the Garden – amerikai, 2008. Rendezte: Dennis Lee. Szereplők: Willem Dafoe, Ryan Reynolds, Julia Roberts. Forgalmazó: Ablo. 95 perc.

Az amerikai filmben hozzávetõleg az ötvenes évek melodrámáitól tematizálódik markánsan a hagyományosan fetisizált család válsága, hogy aztán a hatvanas–hetvenes évek fordulóján számos más mûfajban – a road movie-tól (Esõemberek) a gengszterfilmen (Keresztapa) át a horrorig (Az élõhalottak éjszakája) – teret nyerjen ez a problematika. A kortárs amerikai független film ettõl a korszaktól örökli egyik gyakran visszatérõ témáját, az Apró titkoktól A tintahal és bálnán keresztül a Már nem lakunk itt címû opuszig lehetne sorolni azokat a filmeket, amelyek diszfunkcionális családokat mutatnak be. A finom szövésû, lassú sodrású Közös titkunk jellegzetes képviselõje ennek a vonulatnak: a film egy autoriter és frusztrált apa, illetve szeretõ anya mellett kínlódó fiút állít a középpontba, míg eggyel tágabb körön az anyuka húgát, illetve annak családját találjuk. A tragédiába torkolló, és ennek nyomán a szereplõket önvizsgálatra késztetõ események két szálon futnak, melyeket több mint húsz év választ el. A nagyjátékfilmezésben eleddig tapasztalatlan Dennis Lee rendezõt komoly mûvészfilmes ambíciók fûtik, legalábbis erre utal, hogy a sérült lelkek legmélyét próbálja feltérképezni, és nem is teljesen sikertelenül. Munkája értékét azonban lerontja a kimódolt zárlat és néhány slendrián dialógus (az „ez szívás”, illetve az amerikai filmekben obligát „nem lesz semmi baj”-kitétel durván sokszor hangzik el). Ráadásul az operatõr, Daniel Moder kivételével a rendezõ munkatársai sincsenek csúcsformában (a két idõsík közötti váltások néhol nehezen érzékelhetõek, köszönhetõen annak, hogy a díszletek és a kosztümök alig változnak; problematikus továbbá a casting is, például Ryan Reynolds túl fiatalnak tûnik a felnõtt fõhõs eljátszásához).

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10810