KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kősikoly

Schubert Gusztáv

A könnyebbség kedvéért: Werner Herzog rejtelmes című opuszában a német hegyifilm nemes hagyománya folytatódik. Fellelhető benne mindaz, ami a műfaj magna chartájában, Leni Riefenstahl A kék fényében már 1932-ben felsoroltatott. Égre meredő sziklaszál tövében szerelem, halál, féltékenység. No és persze a haszonleső civilizáció, mely mindvégig ugrásra készen várja, hogy megszeplősíthesse az érintetlen természetet.

Senki ne higgye, hogy az alpinistákon gúnyolódom. Istenem, ha valaki múlhatatlan szükségét érzi, hogy 8000 méter magasban törje ki a nyakát, s nem éri be a szobalétrával, hát lelke rajta. Még azt is hajlamos volnék elhinni, hogy a hegymászás erotika, és a magamfajta szédülős csak sajnálhatja, hogy kimarad belőle. De akkor egy vérbeli hegyifilmből ennek a belül izzó hőségnek kellene megcsapnia. Herzog hegymászó hősei azonban maguk sem tudják, hogy miért epekednek a szűzi ormok után. Legfeljebb férfias virtusból. Ily csekély képzelőerővel legfeljebb meghágni lehet a hegyeket, a szenvedelmes hegymászáshoz, a kifinomult alpesi erotikához ennyi kevés. A két világhírű sportfenomén küzdelme a jeges meredéllyel és egymással ilyenformán csak annyira hoz lázba, mintha azt figyelném, ahogy két hangya küzdi föl magát egy irdatlan kókuszdióra. Az irrealizmus szerencsére ismét diadalmaskodik a rendezői szándék fölött: a két vad és unalmas akarat küzdelméből a nevető harmadik kerül ki győztesen. Egy félkegyelműnek látszó amatőr, a hegyek és Mae West szerelmese, megelőzi a magukba bódult bajnokokat. Magam ugyan Mae Westre gondolván hegymászás közben az első bivakig se jutnék föl, de ez akkor is jó és bölcs vicc: kár hogy Herzognak eszébe sem jut nevetni rajta. Te azonban, kedves néző, nézd nyugodtan komédiának e komoly német hegyifilmet: „legott mulattatni fog”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=129