KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Felejtés

Köves Gábor

 

Amióta a Sötét zsaruk folytatásában Michael Jacksonról is bebizonyosodott, amit egyébként már régóta sejtettünk, hogy a botrányhős-énekes ugyanúgy nem e bolygó szülötte, mint például Frank, az éneklő kutya, a filmvilág érdemi újdonsággal nem igazán tudott előhozakodni a köztünk élő idegenekkel kapcsolatban. Persze előfordulhat, hogy nem is állt szándékában, és az sem éppen elképzelhetetlen, hogy Hollywoodot már jó ideje maguk az idegenek irányítják, akiktől nyilván még az is kitelik, hogy az X-Akták valamennyi epizódját külön mozifilmként zúdítsák a gyanútlan emberiségre. Bármi is legyen az igazság, a Felejtés mindenesetre ezen összeesküvés-elméletet látszik alátámasztani. Mulder és Scully határidőnaplója tele van az ilyen és ehhez hasonló, megoldásra váró rejtélyekkel, ami viszont még újdonságnak számított néhány éve az igazságot odaát kereső sorozat indulásakor, abba ma már nemcsak a szereplők, de a nézők is belefáradtak. A Felejtés addig ér valamit, amíg nem a földönkívüli-rejtély rutinszerű megoldásával foglalkozik, hanem főszereplője, a kisfia elvesztésének traumájával küzdő családanya gyászmunkáját, fokozatos elszigetelődését, és egyre növekvő zavarodottságát szemlélteti. Julianne Moore van olyan jó színésznő, hogy elfojtott kétségbeesését látva a néző is kényelmetlenül érezze magát, kezdeti várakozásainkat pedig a képek nedves, őszi szürkesége is növeli. Hogy egy thriller mennyire akar szórakoztató játék maradni, nyilván az alkotók döntése, akik ezúttal a gyász mélységeinek rettenete helyett egy paranormális nyomozás blődségét választották. A váltott járművekkel folyó kergetőzés végén természetesen már megint szerencsétlen idegeneknek kell elvinniük a balhét: bűnlajstromukon a szokásos kalaplopási ügyek és világösszeesküvési kísérletek mellett ezúttal a gyerekrablás vádja is szerepel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1836