KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Betépve

Nevelős Zoltán

 

George Jung igaz története abba a korszakba repít vissza bennünket, amikor az Egyesült Államok drogéhségét még csupán a piacon dolgozó néhány kisebb csempészvállalkozás igyekezett kielégíteni. Hősünk és társai az úttörők közé tartoztak, akik a hetvenes évek elején megteremtették a tiltott füvek és porok nagykereskedelmi importját. George maga szegénységgel küzdő, alsó középosztálybeli családból származott, de nagyra vágyott és a földi paradicsomot egy pillanatra el is érte. Aztán persze a fejére omlott az egész.

Noha a filmben a fegyvereknek nem sok szerep jut, a Betépve szerkezetét és témáját tekintve igazi gengszterfilm, előadásmódja pedig szűkebben Martin Scorsese újabb műfajkísérleteivel, a Nagymenőkkel, de legfőként a Casinóval rokonítja: színpompásan megidézett korszak, dögösen összeválogatott korabeli rockzene (néhol még ugyanazok a számok is szólnak, mint a Casinóban), sőt a családi kapcsolatok is éppolyan döntő szerepet kapnak, mint Scorsesénél. A érzelmi hangolás azonban Ted Demme esetében kevésbé durva, viszont annál szenvelgősebb, sőt kifejezetten célzatos. És ha a film utolsó szakaszának magánya és nyomorúsága nem lenne elég erős érv a drogok ellen, a vége főcím előtt felvillanó arckép a ma is börtönben sínylődő valódi George Jungról felér egy kiütéssel.

Ha nem Robert De Niróé volna, a nagy átalakulóművész cím Johnny Deppet illetné, aki itt hajlandó pajesz, lobonc haj és csúnya napszemüvegek mögé rejteni leányszíveket dobogtató fizimiskáját. Színésztársai vele egyenrangúan hitelesek, különösen az európaiak alakítása izgalmas: Franka Potente (A lé meg a Lola) mint beteges csempész-barátnő, Penelope Cruz mint feleség a tönkremenő házasságban és Jordi Molla (a Bigas Luna-gárdából) mint az áruló jóbarát.

Jonathan Demme unokaöccse, Ted Demme már az 1996-os Gyönyörű lányokkal jelét adta, hogy érzékeny az apró emberi pillanatokra, a Betépve pedig csak megerősíti, hogy Amerika egyik erős kismesterét tisztelhetjük benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3442