KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Érzelmes csodabogarak

Ardai Zoltán

 

A nézők közé kilépő táblakép- és mozialakok, illetve a festményi világokba és mozijelenetekbe beférkőzött nézőfigurák kultúrtörténetében az Érzelmes csodabogarak figyelemre méltó állomást jelent. Mint egyes korábbi Nichetti-burleszkekben, így a hasonlóan fantasztikus bonyolítású Szappantolvajokban, itt is érződik némi Woody Allen-féle ösztönzés, de ezúttal szembetűnőbb egy másik Amerika-felőli hatás: a Zemeckis-i technikáé. Csupán a technikáé, a Roger nyúl a pácban viágképét ugyanis Nichetti éppenséggel kifordítja. A jólelkű evilági főhős, rajzlényecskék barátja, aki maga is rendhagyó módon mozog siváran tülekvő környezetében, itt nem bebocsátást nyer a rajzfilm-édenbe, mint Zemeckisnél, hanem önnön gúnyrajz-változatává válik. A Nichetti-játszotta szegény szinkronkészítőn mintegy szakmai ártalomként hatalmasodik el a metamorfózis. Elrajzosodott korpuszát, miként Wells láthatatlan embere, vagy az újabb generációs Darkman, fáslikba tekeri, felkesztyűzi stb., de nem menekülvén egy előre-rettegett ágyjelenettől, végül mégis lelepleződik türelmetlen szerelme előtt. A sokat megélt lány azonban nem riad el tőle, sőt fellélegezve nevet szégyenkezésén, („hát ez a baj?”), hisz attól tartott, hogy már őt sem szeretheti. Hogy már senkit sem szerethet. A felderült nő és az érzékeny férfikarikatúra szenvedélyes gubancba fonódik össze. Hogy ez a kissé morbid vidámságú záróképsor miért nem merő blődli, azt az értheti meg, aki a filmet eddig főként mint pornó-paródiát követte. (A filmbeli szinkronstúdióban nem csupán rajzművekkel adódik tennivaló, a lány pedig, szerte a városban, perverzeket elégít ki naphosszat – csupa olyan meglepő perverzió vonul itt fel, amely nem igényli a közvetlen szexuális érintkezést.) E paródia bensőséges világvégi filozofikuma többféleképp hangsúlyozható, de az az olvasat, amit a film itthoni címe sugall (eszerint nem máson kell itt szórakoznunk, mint néhány ritka-muris jóbolond belügyein) nem egyenrangú a többivel, egyszerűen csak értetlen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4243