KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vissza a jövőbe

Sulykos Ilona

 

Mi történik velünk holnap, egy év múlva, mi lesz a sorsunk néhány évtizeddel később, vagy éppen milyen volt az élet korábban, a történelmi múltban – ez a kérdés állandóan izgat bennünket. Tudják ezt a sci-fi írók is, számos műnek – közöttük már klasszikussá váltaknak (Wells, Bulgakov) – tárgya az időutazás. A Vissza a jövőbe című amerikai film csodabogár-professzora is feltalálja az időgépet, mely kísérletező életének egyetlen működőképes találmánya.

Zemeckis nálunk legutóbb bemutatott filmje, A smaragd románca volt.

Mostani mozidarabja Spielberg produceri közreműködésével született, s magán viseli mindkét filmiparos kézjegyét. A film egy amerikai kisvárosban játszódik, főhőse egy átlagteenager, Martin, az ő öreg barátja a fent említett professzor. Az időgép kipróbálásakor egy véletlen folytán a fiú kerül vissza a múltba.

A film bővelkedik az időutazás-adta komikus helyzetekben, szellemes ötletekben. Nem hagyja ki például azt a poént sem, melyben Reagan, a színészből lett államfő a nevetség tárgya. Mivel egy idő után kezd áttekinthetetlenné válni a történet, az újabb és újabb fordulatok kényszere miatt türelmetlenkedve várjuk a végkifejletet. Pedig kár a túlbonyolított cselekményért, mert a film több a fordulatos sci-finél. Martin akaratlan közreműködésével ugyanis megváltozott a múlt, ezzel a jövő, akarom mondani a jelen. Később olyan sikeresen állítja vissza a valóság megbillent egyensúlyát, hogy amikor „visszatér a jövőbe, hihetetlen dolgokat tapasztal: alig ismer rá saját családjára. Egy esemény, egy találkozás, sőt még egy gesztus is mily meghatározó lehet! Néha egész életünkre eldöntheti sorsunkat. A történetnek ez a rétege – a másik emberre kevéssé odafigyelő korunkban – mélyebb pszichológiai régiókba vezet. Ám ha ezen valaki nem akar nagyon elgondolkodni, annak is felhőtlen másfél órát kínál a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5192