KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Jegyzet

Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

Zilahi Judit

Washingtoni tudósítónktól

 

Szabó István Mephisto című filmje, mint a napi sajtó hírül adta, idén elnyerte a legjobb nem angol nyelvű filmnek ítélt Oscar-díjat. A filmet az amerikai kritikusok már fél évvel a díjkiosztás előtt megismerték. Az alábbiakban a Mephisto amerikai kritikai visszhangjából ismertet szemelvényeket lapunk washingtoni tudósítója.

Az amerikai kritikusok – akiknek zöme meglepően jól ismeri Szabó István korábbi munkásságát – a jelentékeny műveknek kijáró érdeklődéssel és magas mércével közelítették meg a filmet. Időrendben először 1981 szeptemberében a The New York Times adott hírt róla, amikor a Mephistót bemutatták a New York-i filmfesztiválon. „A Mephisto rendkívül szép kiállítású film, stílusos, és jók a színészei” – írta Janet Maslin. „Komplex megvilágításban, s merész tömörítéssel ábrázolja Hendriket, ezt a higanyszerűen illékony figurát. Szabó ugyanazokat a váltásokat és árnyalatokat alkalmazza, mint a Bizalomban, és sikeresen plántálja át a bizakodás és bizonytalanság általa oly kedvelt fogalomkörét új filmjébe.”

Az egyszeri fesztiválvetítés után hat hónap telt el a New York-i és Los Angeles-i bemutatóig. Ezúttal is a The New York Times reagált elsőként: a március 21-i, vasárnapi számban Lawrence van Gelder tanulmánynak is beillő elemző cikkben foglalkozik a film hátterével. Ismerteti a fiktív Hendrik Höfgen alakját inspiráló valós személy, Gustav Gründgens élettörténetét, a Klaus Mann-regényt s az annak publikálása körüli bonyodalmakat, majd Klaus Maria Brandauer útját az alpesi Altausee falucskától a stuttgarti egyetemen, s egy rövid hollywoodi kitérővel megszakított, alapvetően színházi karrieren át a Mephistóig.

A tulajdonképpeni kritikák másnapi keltezésűek. The New York Daily News: „A Mephisto éppoly nagystílűen teátrális, mint főszereplője, az osztrák Klaus Maria Brandauer, akinek hihetetlenül dinamikus játéka a fáradhatatlan egoista Höfgen szerepében olyan káprázatos bűvészmutatvány, amely már önmagában is megéri a belépőjegy árát.”

The New York Post: „A rendező, Szabó fő erénye, hogy elkerüli a náci borzalmak durva karikírozását… Klaus Maria Brandauer alakítása brilliáns.”

A Hair nemzedékéhez szóló, The Aquarian című hetilap recenziója az ifjabb mozilátogatók igényességét tükrözi. A dicséret itt találó, konkrét megfigyeléseken alapszik: „A mű árnyaltsága azon is mérhető, hogy nincs benne kitapintható fordulópont: szinte valamennyi jelenet egyformán járul hozzá annak érzékeltetéséhez, hogyan furakodik be a náci filozófia a színész életébe.” A The Aquarian kritikusa, Lewis Archibald e sorokkal zárja írását: „Szabótól szokatlan mű a Mephisto, a múlté immár a melegség és együttérzés, amely átitatta az olyan korábbi filmeket, mint az Apa és a Tűzoltó utca 25. Ezek helyébe már a cselekménybonyolítás és a részletek analitikus tökélye lépett. Filmjei nem egy saját sugallatait próbára tevő ifjú elme izgatottságát közvetítik ma már, egyenletesebben lüktetnek és hatásosabban, de el is távolodva mindettől. Ennek következtében a Mephisto érzelmileg talán nem fog felkavarni, de az biztos, hogy lenyűgöz.”

A The New Republic című hetilapban az országos hírű kritikus, Stanley Kauffmann elemzi a Mephistót. Egymás után mérlegre teszi Brandauer, Rolf Hoppe, Krystyna Janda és Karin Boyd alakítását, s a négy miniportré után megállapítja: „A többi színész mind magyar s az arcoknak ez a sokasága csodálatos szőttessé áll össze… A 44 éves Szabó utoljára a Bizalommal szerepelt nálunk, melynek mindkét főszereplőjét viszontlátjuk a Mephistóban. A forgatókönyv, a rendező és Dobai Péter munkájában megválaszolatlan kérdéseket. hagyott, de a film kivitelezése egyedülálló, a melankóliának és a fenyegetésnek szerencsés keveréke.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7087