KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Maverick

Tamás Amaryllis

Jó kibicként állíthatjuk, a Maverick alkotói ügyesen keverik a kártyát. A sikeres tévésorozat filmváltozatát nézve figyelmünk el nem lankad, a csattanók szellemesek, a szavakban és mozdulatokban természetesség és a profizmus megállapodottsága. Mel Gibson és Jodie Foster két múlt századi hamiskártyás maskarájában masírozik keresztül-kasul az életen. Vásári csepűrágók, modern lélekidézők egyszemélyben; az amerikai vadnyugat hőskorát és saját korábbi szerepeiket kedves-naiv öngúnnyal kifigurázó életművészek.

A kor, amelyben létezünk, másfajta próbatételek elé állít, s általában a hamiskártyásokból is kiveszni látszik a bűbáj, a betyárbecsület. Földönkívüliként álmélkodhatunk hát a szemfényvesztés minden csínját-bínját bűvészként alkalmazó, fényes ábrázatú Mel Gibsonon és a világszépre fotografált Jodie Fosteren, amint az apró süllyesztőkkel, duplafenekű varázsládikákkal, titokzatos útvesztőkkel teli sorsszínpadon – vaskos és merész húzásokkal – járnak túl a Teremtő eszén; hogy rossz és jó tréfákat kieszelve megkaparintsák mindazt, ami szép, kedves és vidám. A filmparódia tehát engedelmeskedik a kártyajáték legfőbb szabályának, miszerint egy megfelelő játszma elsőszámú ismérve, hogy abban mindent a kellemes és zavartalan szórakozás érdekében kell cselekedni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=755