KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A pap, a kurtizán és a magányos hős

Iván Gábor

Sam Peckinpah egyszer már megkapta a magáét a magyar kritikusoktól a Konvoj című filmjéért. Ez a mostani, a hazai mozikban második opusza sem fogja igazán érthetővé tenni filmes hírnevét. Egy westernnek ugyanis nem előnye, ha a tét a hőseit sem nagyon izgatja, és ha ennek következtében az amúgy is gyéren adagolt történések mellékessé válnak. Márpedig ez a film ilyen, hiányzik belőle a delejező, magával ragadó izgalom. Jóllehet leltárszerűen fellelhető benne egy tisztességes western minden kelléke, a bosszú, a szerelem, a szerencse, a tragédia és a színhely, a sivatagos vadnyugat, de az egyetlen dolog, ami figyelmet érdemel, az a hős és a hős szerepében Jason Robards személyisége. Tisztelet a rendezőnek, hogy a film elején egyetlen kurta jelenetben képes ezt kibontani és hozzáigazítani szemünket egy különös életszemlélethez. Ez egy jámbor és igénytelen ember szemlélete, aki bensőséges kapcsolatban van a természettel és Istenével. A film eredeti címében joggal szerepelt a ballada szó, mert ez valóban ballada. A magányos emberé, aki nem akart mást, csak lenni. Ehhez volt szerencséje és tehetsége. Amikor a civilizáció betör a sivatagba, ő elveszett, már csak ittfelejtett őslény a messzi múltból. Természetes, hogy egy kósza automobil – a civilizáció képviselője – a néptelen sivatagban épp az ő hasán gurul keresztül, véglegesen lezárva egy korszakot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7628