KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törvénytelen törvény

Loránd Gábor

 

Számos professzor működött közre szaktanácsadóként Sztajkov történelmi filmjében. Nem tudom, érdemes volt-e drága idejüket erre vesztegetni. A film, amely a 20-as évek közepén Bulgáriában működő fasiszta Cankov-diktatúra áldozatainak kíván emléket állítani, két és fél órán keresztül a következő motívumokat ismételgeti, ritka és rövid szünetekkel: kommunista képviselő megy az utcán, rossz arcú bérgyilkos tízszer belelő. Kommunista képviselő a börtönben, rossz arcú pribék megfojtja; ellenállók sietnek illegális találkozóra, elfogják és agyonverik őket; ártatlan leánykát erőszakolnak meg a katonák; tiprás, akasztás, lelki gyötrés – majd mindez kezdődik elölről. Félreértés ne essék, valóban megtörtént és tragikus eseményeket idéz fel a film. De olyan egysíkúan, oly lapos, közhelyes dramaturgiával, hogy a monotonul ismétlődő borzalmak sivár unalomba fúlnak. A kommunista mozgalomról, lényegéről semmit sem árulnak el a nézőnek – a vezetők néhány minden eredetiséget nélkülöző, absztraktul ható kötelességszerűen „tálalt” politikai elveken rágódó vitájába nyerünk csak bepillantást. A fasizmus alatt sínylődő nép mindennemű reakciója rejtve marad (érezték is ezt a rendezők, úgy hogy bevágtak egy körülbelül 15 másodperces snittet, amelyben az egyik vezető munkásnőkkel látható egy gyár kapujában...). Szóval, a jó szándék kevés.. Mielőtt elfelejtem: a filmből megtudhatjuk, hogyan kell jóformán karcolás nélkül megúszni, ha egy székesegyház kupolája harminc méterről a fejünkre szakad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/11 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8093