KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/február
• Simándi Júlia: A misszionáriusok nem a piacon vannak Üzletmozi
• Sneé Péter: Magyar bujálkodás
• Kenessei András: Misszionáriusok a piacon Művészmozi
• Zsugán István: Még forr a must Beszélgetés Sára Sándorral
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A bűn prófétái Gengsztermítoszok
• N. N.: Gengszterfilmek
• Hirsch Tibor: Amerikai rabló-pandúr Új idők gazemberei

• Zalán Vince: Képek által homályosan Alice a városokban
• Forgách András: Rókalyuk Privát háború
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Caligari előtt Pordenone
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bizonytalanságban
• Székely Gabriella: Ga, ga avagy dicsőség a hősöknek
• Hegyi Gyula: Egyenesen át
• Hegyi Gyula: Bal lábam
• Ardai Zoltán: Miss Daisy sofőrje
• Tamás Amaryllis: Játékos végzet
• Tamás Amaryllis: Palimadár
TELEVÍZÓ
• György Péter: A metaforák vége Századvég és televízió
MÉDIA
• Nádasdy Ádám: A hölgy megtette kötelességét Thatcher és a BBC

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ajami

Barkóczi Janka

Ajami­ – német-izraeli, 2009. Rendezte és írta: Yaron Shani és Scandar Copti. Kép: Boaz Yehonatan Yaacov. Szereplők: Fouad Habash (Nasri), Shahir Kabaha (Omar), Ibrahim Frege (Malek), Scandar Copti (Binj). Gyártó: Vertigo Films / ARTE. Forgalmazó: Szuez Film Kft. Feliratos. 120 perc.

Nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy az idei már a harmadik olyan egymást követő év, amelyben egy-egy izraeli film is bejutott a legjobb külföldi alkotásnak járó Oscar finalistái közé. A Beaufort és a Libanoni keringő önmarcangoló lírája után most Scandar Copti és Yaron Shani realista Ajamija került rivaldafénybe, amelynek szerzői az előzőekhez hasonlóan keményen, de nem háborús, hanem civil témában fogalmazzák meg kritikájukat.

Az Ajami a közelmúlt egyik legnagyobb közönségsikere Izraelben és Ajami az egyik legproblematikusabb városrész az izraeli Jaffában. Mindkettő unikum a maga műfajában: keserű, száraz, és röviden volna a legjobb. A hírhedt kerület feszült légköri viszonyait, a helyet, ahol a gyakorolt vallásoknál csak a lakosság etnikai összetétele sokszínűbb, az azonos című film ágas-bogas bűnügyi története idézi meg. Keresztény széplányok és muszlim macsók, riadt menekültek és büszke őslakosok útjai keresztezik egymást az egy nemzetiségnek is túlontúl szűk sikátorokban, és útjaik addig görbülnek, míg valahogy mindenkiből potenciális gyilkos és potenciális áldozat válik. A partizó ifjaktól nyüzsgő, neonfényes (és szintén kedvelt forgatási helyszínt nyújtó) Tel-Aviv-Jaffának itt írmagja sincs. A lelkes lokálpatrióták önhibájukon kívül is egytől-egyig Gomorra polgárai, és erre nemcsak a biblikus légkör, de Matteo Garrone filmjének erős esztétikai rokonsága is ráerősít.

Az Ajami nézője maga is csak annyit lát a világból, amennyit az általa éppen figyelemmel kísért szereplő, így nem ismeri fel, sőt következetesen félreismeri, hogy mi igaz és mi hamis. Bár a forgatókönyv írói jócskán túllőttek a célon a mindent átfogó káosz dramaturgiai ábrázolásában, a film epilógusát mégis érdemes kivárni. Nemcsak azért, mert hirtelen minden részlet a helyére kerül, hanem mert itt derül ki, hogy mit is mond tulajdonképpen közös otthonáról a rendezőpáros, amelynek egyik tagja jaffai palesztin, a másik zsidó izraeli.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10224