KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/február
• Simándi Júlia: A misszionáriusok nem a piacon vannak Üzletmozi
• Sneé Péter: Magyar bujálkodás
• Kenessei András: Misszionáriusok a piacon Művészmozi
• Zsugán István: Még forr a must Beszélgetés Sára Sándorral
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A bűn prófétái Gengsztermítoszok
• N. N.: Gengszterfilmek
• Hirsch Tibor: Amerikai rabló-pandúr Új idők gazemberei

• Zalán Vince: Képek által homályosan Alice a városokban
• Forgách András: Rókalyuk Privát háború
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Caligari előtt Pordenone
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bizonytalanságban
• Székely Gabriella: Ga, ga avagy dicsőség a hősöknek
• Hegyi Gyula: Egyenesen át
• Hegyi Gyula: Bal lábam
• Ardai Zoltán: Miss Daisy sofőrje
• Tamás Amaryllis: Játékos végzet
• Tamás Amaryllis: Palimadár
TELEVÍZÓ
• György Péter: A metaforák vége Századvég és televízió
MÉDIA
• Nádasdy Ádám: A hölgy megtette kötelességét Thatcher és a BBC

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar film

Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

Sós B. Péter

 

Hova kerüljön az állami filmgyártás idején 1948–1987 között gyártott 830 film tulajdon- és forgalmazási joga: évek óta vitatkoznak ezen a filmes szervezetek, cégek és intézmények vezetői, valamint a két illetékes minisztérium – a privatizációs és a művelődési tárca – képviselői. A kulturális bizottságtól közelebb a törvényhozáshoz sosem került egyetlen javaslat sem. A privatizációs miniszter legutóbb, április 9-én májusi döntést ígért, de a „szakmai egyeztetéseken” túl nem történt semmi. A filmek belföldi forgalmazási jogai jelenleg a Moképnél vannak, a külföldiek pedig a Hungarofilmnél. A nemzeti kulturális közkincs értékét egy vagyonértékelés 200 millió forintra becsülte. A jogokért folytatott hadakozás valódi célja, hogy a sokszereplős médiapiac létrejötte után ki részesül majd a filmek sugárzási jogának bevételeiből. A médiatörvény ugyanis magyar filmek játszására kötelezi a tévétársaságokat, és ebből évente a 830 film jogainak birtokosa – becslések szerint – 30–60 millió forintra számíthat. Csak a közvetett állami tulajdonlás tenné lehetővé, hogy ebből a forgalmazási költségek levonása után kifizessék majd a szerzői jogdíjakat és költsenek az alkotások megőrzésére, karbantartásukra is.

Az ÁPV Rt. illetékeseinek álláspontja szerint egyetlen cégnél, a Moképnél kell összevonni valamennyi film jogát, és a később privatizálandó társaság kereskedne azokkal a mozgókép- és médiapiacon. Ezt az álláspontot támogatta a kulturális bizottság ülésének napján nyilvánosságra hozott levelében 12 rendező, akiknek mintegy 200 filmje van a csomagban.

Tizenhárom filmes szakmai szervezet és stúdió viszont egy létrehozandó közhasznú társaságnál látná jó kézben lévőnek a műveket, hogy egyenrangúan értékesíthetőek legyenek a piacon, és nyereségérdekelt magántulajdonos hasznot ne húzzon eladásukból.

A kulturális bizottság ülésén az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke is bejelentette igényét a jogok birtoklására.

A Filmvilág lapzártája idején teljesen áttekinthetetlen a helyzet: előfordulhat az is, hogy a szakmai szervezetek álláspontját figyelmen kívül hagyva kormányelőterjesztés születik arról, hogy nyílt privatizációs pályázaton hirdetik meg a stúdiókat, a Mafilmet, a Moképet, a Hungarofilmet, a náluk lévő filmjogokkal együtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1491