KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/február
• Simándi Júlia: A misszionáriusok nem a piacon vannak Üzletmozi
• Sneé Péter: Magyar bujálkodás
• Kenessei András: Misszionáriusok a piacon Művészmozi
• Zsugán István: Még forr a must Beszélgetés Sára Sándorral
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A bűn prófétái Gengsztermítoszok
• N. N.: Gengszterfilmek
• Hirsch Tibor: Amerikai rabló-pandúr Új idők gazemberei

• Zalán Vince: Képek által homályosan Alice a városokban
• Forgách András: Rókalyuk Privát háború
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Caligari előtt Pordenone
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bizonytalanságban
• Székely Gabriella: Ga, ga avagy dicsőség a hősöknek
• Hegyi Gyula: Egyenesen át
• Hegyi Gyula: Bal lábam
• Ardai Zoltán: Miss Daisy sofőrje
• Tamás Amaryllis: Játékos végzet
• Tamás Amaryllis: Palimadár
TELEVÍZÓ
• György Péter: A metaforák vége Századvég és televízió
MÉDIA
• Nádasdy Ádám: A hölgy megtette kötelességét Thatcher és a BBC

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kocka

Kömlődi Ferenc

 

A detroiti születésű, torontói illetőségű Vincenzo Natali 1997-es pszicho-thrillere – a Titanic, majd az HBO után – végre eljutott a hazai mozikba is. A rendező (saját bevallása szerint) a Csillagok háborúja által kiváltott „vallásos élmény” hatására kezdett el filmezni, s hagyott fel képregény-készítői ambícióival. Rövidebb opusok (például az 1996-os, Dario Argento, John Carpenter, illetve a szintén torontói David Cronenberg korai munkáihoz hasonlított Elevated), storyboardok és a Johnny Mnemonicban történt közreműködés után, huszonnyolc évesen jegyezte első, egész estés moziját, a Kockát.

Pszicho-thriller, de a cyber-thriller skatulyát is ráhúzhatnánk: a bűvös helyett ezúttal bűnös kocka (helyszín) különös, kegyetlen virtuális valóságot modellál. Szobákként funkcionáló kockák végeláthatatlan, gonosz sötétségbe burkolt labirintusát. Minden egyes kocka hat másikkal szomszédos, de soha nem tudhatjuk, melyik rejteget újabb, halálos veszélyeket. Kockáról kockára, színről színre bolyonganak a szereplők, minimalista, ám egyben szürreális-futurisztikus díszletek között. Maguk se értik, miért, hogyan csöppentek ebbe a kafkai világba. Heten vannak, fura szerzetek valamennyien: cezaromániás rendőr, matematika-zseni diák, örök vesztes (és az építmény tervezésében öntudatlanul résztvevő) mérnök, hivatásos tolvaj, paranoiás pszichológus, autista lángelme… Lidércnyomásban ébrednek, rémálomból menekülnek. Talán egy kísérlet szenvedő alanyai, talán bűneikért vezekelnek, nincs jelentősége. Tét a túlélés: milyen matematikai műveletsorokat, algoritmusokat követve juthatnak ki? Létezik-e egyáltalán kiút?

Ebből az alapképletből bontakozik ki a szerény költségvetésből forgatott, de ennek ellenére rendkívül izgalmas, súlyos lélektani konfliktusokkal (hatalmi harc, egyéni érdekeket háttérbe szorító kooperáció stb.) terhelt túlélési játék – és fantasztikus utazás is egyben. A végére szereplőn, nézőn egyaránt úrrá lesz a paranoia, a klausztrofóbia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2056