KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/február
• Simándi Júlia: A misszionáriusok nem a piacon vannak Üzletmozi
• Sneé Péter: Magyar bujálkodás
• Kenessei András: Misszionáriusok a piacon Művészmozi
• Zsugán István: Még forr a must Beszélgetés Sára Sándorral
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A bűn prófétái Gengsztermítoszok
• N. N.: Gengszterfilmek
• Hirsch Tibor: Amerikai rabló-pandúr Új idők gazemberei

• Zalán Vince: Képek által homályosan Alice a városokban
• Forgách András: Rókalyuk Privát háború
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Caligari előtt Pordenone
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bizonytalanságban
• Székely Gabriella: Ga, ga avagy dicsőség a hősöknek
• Hegyi Gyula: Egyenesen át
• Hegyi Gyula: Bal lábam
• Ardai Zoltán: Miss Daisy sofőrje
• Tamás Amaryllis: Játékos végzet
• Tamás Amaryllis: Palimadár
TELEVÍZÓ
• György Péter: A metaforák vége Századvég és televízió
MÉDIA
• Nádasdy Ádám: A hölgy megtette kötelességét Thatcher és a BBC

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A selyemfiú

Hegyi Gyula

 

E film „selyemfiúja” olyannyira jótanuló-képű és kedveséhez hűséges típus, hogy már a történet elején sejthetjük: pályája kis barátnője futtatásától nyílegyenesen tart a pozitív hős rokonszenves státusza felé. A helyszín a harmincas évek legelejének Berline, egészen pontosan a Schlesischer Bahnhof (mai nevén Ostbahnhof) és az Alexanderplatz környéke – kurvák, stricik, rendőrségi besúgók, kocsmákban politizálgató kispolgárok és munkanélküliek közege. Mindezt a kortárs Alfred Döblintől kezdve sokan megírták és Fassbinderig bezárólag sokan megfilmesítették már: ez a változat azonban lényegesen eltér a legtöbb hasonló témájú vállalkozástól.

Először is jóval erkölcsösebb. Ebben a történetben nemhogy az antifasiszta mártírrá magasztosuló címszereplő, de még hasonló foglalkozású náci vetélytársa is hűséges a menyasszonyához, egyben egyszemélyes üzletéhez – a film végén ki-ki örök hűséget esküszik a maga prostituáltjának. Különösebb helytelenkedésekre se számítson a pajzán néző, a hölgyek foglalkozására csak a hosszadalmas társalgások során derül fény. Ami viszont a történelmi tényeket illeti, a film kétségtelenül célratörő, ám az információkat felettébb szelektíven kezeli. A történet Horst Wessel náci diák meggyilkolása körül bonyolódik, ám e híres-hírhedt fiatalemberről semmivel sem tudunk meg többet, mint hogy elszerette egy strici barátnőjét. A weimari köztársaságban mély illegalitásban (?) szervezkedő kommunisták pedig az ifjú náci hangoskodása miatt panaszkodó főbérlőnő sirámai hatására határozzák el Horst Wessel megleckéztetését: miközben a megcsalt strici már a fiatalember meggyilkolására készül. Akit e korszak történelme valóban érdekel, az ennél lényegesen többet tud az SA-ról és jellegzetes alakjairól: akit pedig csak a romantikus mese vonzana, az valószínűleg gyorsan elunja az állandó politikai utalásokat. A leghitelesebbnek még a régi berlini bérházak udvarai, hátsó bejáratai, lépcsőházai, ajtócsengői látszanak a filmben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5919